Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 4. szám - Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban. [2. r.]

kategóriájába. Sokkal helyesebb iteíhát, minden kétséget kizáró és szemléltető, <ha a patria potestas tartalmát képező jogok összességét csak a családgyérmek személye felett gyakorolható hatalomra (potestas personalis) és a családgyermék vagyoni viszonyaiba való beavatkozási, rendelkezési jogra (potestas pecunialis) osztjuk fel. A patria potestasban foglalt jogok a történelem folyamán lényeges változásokon estek át. Részben tartalmuk szerint változtak, szűkebb területre szoríttattak, részben teljesen megszűntek, ez a módosulás mind nagyobb és nagyobb önállóságot eredményezett a családgyermek számára személyi és vagyoni életviszonyainak intézésében. A patria potestas jogintézményének történeti fejlődésében, illetve módosulásában három korszak különböztethető meg, aszerint, hogy a paterfamilias hatalma elvileg korlátozásokat nem szenvedett, vagy pedig bizonyos tekintetben szűkebb térre szoríttatott. E három korszak: 1. A családatya korlátlan hatalmának kora, 2. a családatya részben korlátozott hatalmának kora, 3. az államhatalom által rendszeresen, bár nem intézményesen szabályozott családatyai hatalom korszaka. Ad 1. Az első korszakot a családfői kényuralom korszakának is nevezhetjük. A családatyának gyermekei felett fennálló hatalma elvileg korlátlan. Magánjogi tekintetben a családgyermék miben sem különbözik a rabszolgától, minek következtében a patria-, és dominica potestas szinte azonos tartalmúnak mondható. Ezt az epochát a mai kor szemszögéből nézve az inhumánus, emberietlen, szívtelen jogok, mint a gyermekek élete feletti szabad és korlátlan rendelkezési jog, eladási jog, stb. jellemzik. Vagyoni tekintetben a családatya hatalma a családgyermek önállóságát teljes mértékben abszorbeálja. E korszak az ősidőktől a köztársaság végéig tart. Jogforrásai e kor patria potesttasának a leges regiae,48) továbbá a XII. táblás törvény, mely utóbbi bár bizonyos tekintetben (eladási jog) korlátozza a paterfamiliaist uralmának gyakoirlásában, mégis a leges regiae inhumánus szellemétől van áthatva. Ad. 2. A második korszakban, mely idő szerint a Justinianus előtti császárság korával esik egybe, már bizonyos méltányos szellem által irányítva nyesegetik le ennek a jogintézménynek vadhajtásait. A különböző császári constitutiok, senatusconsultumok és ezekkel párhuzamosan a praetori jogalkotás már jelentősebb korlátokat szab a patria potestas gyakorláságában megnyilvánuló túltengéseknek. Az első korszakot jellemző inhumánus jogok pl. a gyermek személye feletti korlátlan rendelkezésből folyó kitétel, eladás stb. joga megszűnik s a gyermek személye feletti jogokból már inkább csak az enyhébbek miaradnak fenn, amelyeket részben az jellemez, hogy gyakorlásuk már nemcsak jogában áll a paterfamiliasnak, hanem bizonyos tekintetben még kötelessége is, (gyámrendelés, nevelés stb.) s jelentkezik már e jogosítványokban a családgyermek érdekeinek védelme is. Vagyoni tekintetben a császári consti3") Hitelességét illetőleg lásd: Helle K. I. füzet 117., 118. %. 60