Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 3. szám - Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban. [1. r.]

vetéssel szól az asszonyokról. Nem valószínű azért sem, hogy a gyermekölés és kitétel ismeretes lett volna, mint a családfőt megillető jog, mert a gyermeket nagyon szükségesnek tartották és a Manu-féle törvényeik szerint a meddő nőt férje eltaszíthatta magától.22) Nagy hasonlóságot mutat fel azonban az indus családszervezet a római családszervezettel abból a szempontból, hogy a rokonság elsőrendű alapja itt is az agnatio volt,23) s a cognat rokonságot az agnatio csaknem teljes mértékben háttérbe szorította. Az egyiptomi jog családfője a gyermek életével szabadon rendelkezhetett. Igaz ugyan, hogy Strabon szerint: „Id de maximé laudatis eonim moribus est, ut omnem prolem educant"24) — a gyermekölést és kitételt azonban az óegyiptomiiak abból kiindulva, hogy az életet a szülők adták s így azt el is vehetik — nem büntették súlyosan a későbbi korban sem. A görögök ősjogában az atyai hatalomi — mint az ókori népeknél általában — uralmi jogok összességét jelentette, mely uralmi jogok azonban partikulariter az állam érdekében is gyakoroltattak. A családgyennek személye feletti uralmi jogok Görögországban államonként bizonyos eltérő szabályozást tüntetnek fel. Spártában az ókori totális államban a fejletlen gyermekeket a Taygetos hegy üregeibe tették ki. Ez azonban nem az atyai hatalomból folyó jog volt, mint inkább az állam érdekeit biztosító, intézkedés — hogy t. i. az állam polgárai ép, egészséges, hazájukat védeni képes embereik legyenek. Sajátsága a spártai jognak, hogy itt a gyermek gyakorlatilag csak 7. életévéig állott atyjának hatalma alatt, azontúl az állatni' vette nevelés alá, s így az atya jogai a gyermek személye felett megszűntek mintegy, s csupán vagyonuk tekintetében maradt meg az atyának a igyermeke feletti rendelkezési jog. Athénben, a görög demokrata államban, a szabadság (és sokszor szabadosság) hazájában a csaíádgyermek atyja önkényénék végképen ki volt szolgáltatva, minden tekintetben. Az atya gyermekét tetszés szerint kitétethette, megölethette, szabály csupán az volt, hogy amennyiben az atya egyszer már elhatározta gyermeke felnevelését és azt meg is kezdette, nem1 volt már joga ahhoz, hoigy gyermekét megölhesse. A .gyermek eladásának, elzálogosításának joga25) azonban még hosszabb ideiig megillette az atyát, mígnem végre Solon törvényei az atyának ezen jogát is megszüntették. Spárta és Athén államszervezete közt mintegy átmenetet képezett Théba államifelépítése, mely liberális állam' volt oly értelemben, hogy a szabadságot a közérdek korlátozta s nem engedte szabadosságig fajulni. Ennek megfelelően szabályozta a thébai állam a családatyai hatalom intézményét is. A kitételt — Aelianus szerint26) — halálbünteM) U. o. 2. 1. 23) Maine. 122. 1. 24) Strabon. lib. XVII. K) Meyer I. P. 8. 1. 26) Aelianus: Variae Históriáé. II. 7. 47