Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)
1940 / 3. szám - Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban. [1. r.]
időkben ez is divott a zsidóiknál — s a gyermeikJkitételt is mint oly cselekményt, mely gátat vet a nép szaporodásának, vétkesnek tartották,16j addig a családgyermek vagyona tekintetében a családfő teljesen önkényesen járhatott el. így Jákób hét unokáját ugyanolyan mértékben részesítette az örökségben, miint hét fiát.17) Ennek a szabadosságig menő szabadságnak a vagyoniak feletti rendelkezésben voltaik hivatva korlátot szabni a mózesi törvények. A szülők tiszteletéről szóló IV. parancsolat szavai körülbelül azt fejezik ki, amit iá rómaiak „obsequium" (engedeknesisék) és „reverentia) (tisztelet) kifejezésekkel jelöltek meg. Érdekes sajátossága a zsidó jognak, s egyben a jogtörténeti kutatás számára megoldatlan kérdést jelent az a körülmény, hogy míg a többi ókori népek jogában — eltekintve természetesen a római jogtól — többé kevésbbé expressis verbis kifejezésre jut az, hogy laz atyai hatalom egy bizonyos időben a családgyermek felett megszűnik (miután az egy meghatározott kort ért el) a zsidó jogban, nevezetesen a mózesi törvényekben nem találunk oly szabálvt, mely időbeli határt szabna az atyai hatalomnak. Az óbabyloni jogrendszerben, melynek elveit legpregnánsabban a Kr. e. XXIII., vagy XXII. századból fennmaradt Hamurabbi-féle törvénygyűjtemény18) juttatja kifejezésre, az atya elvileg szintén korlátlan úr a családgyermekek személye és vagyona felett /és ez az elv az említett törvénygyűjtemény előtt valószínűleg a gyakorlatban is érvényesült, e törvénygyűjtemény életbelépése óta azonban az atyának a gyermekek személyével való rendelkezési joga valószínűleg már osak a gyermekeladási jogra, illetve a gyermekek házasságkötésébe való befolyás jogára korlátozódott. Az atyának a gyermek vagyona feletti rendelkezési jogát is erősen korlátozzák a Hamurabbi-féle törvények, amennyiben: az atya fiát csak megfelelő indokok mellett tagadhatja ki, sőt ha a kitagadás indokolt volna is, első ízben bocsásson meg neki s csak másodízben tagadja ki (168—169. törvény).19) Az örökbefogadás itt is az általánosan ismert joghatásokat vonta maga után (185—191. törvén}).20) A szülők iránti tisztelet itt is, mint a mózesi törvényekben — sarkalatos szabály. Az indusok jogrendszerében az atyai hatalom, tartalma némileg módosul. „A házasság és a családfő fogalmát — mondja Platz21) — általában nemes értelemben fogják fel és szabályozzák. Az összetartó és uralkodó elv itt nem a hatalom, hanem a szeretet; a családfő nem a csa~ Iád élén álló abszolút uralkodó, hanem a családban bennfoglalt és a belső összetartozandóság által korlátozott és kötött családatya." A gyermekkitétel valószinüleg inkább a leánygyermekekre korlátozódott, tekintve, hogy Manu, az indusok törvényhozója bizonyos meg1C) Meyer: I. P. 5. 1. 17) Móz. I. k. 46. 22. 1S) Winckler. Címlap. 19) Mahler. 119. 1. 20) U. o. 122. 1. 21) Platz. 1. 1. 46