Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 3. szám - Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban. [1. r.]

zonyos állami törvények s rendelkezések, másrészt az erkölcsi felfogás szelidülése következtében némileg korlátozva, de alapjában véve még ekkor is rendkívül széles körben — gyakorol; s ez intézménynek egyik legkiemelkedőbb és a többi ókori népek atyai hatalmától, sőt a modernjogi atyai hatalmaktól azt lényegében megkülönböztető sajátossága az, hogy nem szűnik meg a gyermek nagykorúságával, hanem továbbra is fennáll és elvileg csak a paterfamilias halálával, illetőleg az ő akaratbeleegyezésével érhet véget s ily módon a családgyermek magánjogi önállóságát, szabadságát teljesen absorbeálja, úgy, hogy az gyakorlatilag csak közjogi szempontból tekinthető önállónak és szabadnak. A továbbiakban tehát a fenti meghatározás szerint foglalkoznunk kell a patria potestas intézményének történetével —- párhuzamot vonva az ókori népek jogainak (idevonatkozó részeivel, továbbá vizsgálnunk kell, hogy kik lehetnek a patria potestas alanyai, tárgyai, miben nyilvánul meg a patria potestas a családgyermek személye és vagyona felett, hogyan keletkezik és melyek megszűnésének esetei. A családfő az ősnépeknél is egy kiis közösséig, a legelemibb emberi társulási torma: a család feje, uralkodója. Post A. Hermann") felfogása szerint családfővé lett valaki az ősnépeknél elismerés által, amely elismerés a családtagok által hallgatagon gyakoroltatott, illetőleg választás, vagy öröklés által. A családfő szabáiyszerint és általában .férfi volt a legprimitivebb népeknél is, ahol az atyiai jog volt az uralkodó, mind pedig ott, ahol az anyai jog. Az utóbbi jogterületeken azonban előfordulhatott, sőt még elő is fordul, hogy az anya a családfő (Kansas vidékén lakó indiánok). Az atyai jóig uralmi területén azonban természetszerűleg az atya a családfő. Ez magától értetődőieg jelentheti nem csupán a vérszerinti atyát, hanem a jogokkal felruházott családfőt is,15) amennyiben egyes ősnépeknél a családfő hatalma alá csupán azok tartoztak, akik vele vérrokonok, szűkebb értelemben vérszerinti leszármazói voltak (cognatio), míg más népeknél a vérrokonok csoport ján kívül azok is hatalma alatt állottak, akiket jogi kötelékeik (fogadott gyermek) fűztek hozzá (agnatio). A család fős ég utódlásának alapja először kétségtelenül a hallgatag elismerés lehetett. A család legöregebb tagja (szabáiyszerint férfi), aki legerősebb, legravaszabb, legügyesebb volt. Az egyes ősnépek, El. ókori népek jogrendszerében tehát azonos talajból — értve ezen az azonos elvi alapokat — sarjadzott ki és indult fejlődésnek e jogintézmény, s mint a továbbiakból kitűnik, iiaigyjáfoól azonos tartalommal is fejlődött tovább. A zsidó nép jogának az atyai hatalomra vonatkozó intézikedéseit Mózes törvényeiből ismerjük. Az atya, akinek hatálma itt is nemcsak vérszerinti, hanem jogszerinti családjára is kiterjedt, széleskörű rendelkezési joggal bír a családgyermekeknek személye, de főként és elsősorban vagyona felett. Míg u. i. már valószínűleg Mózes törvénye előtt a gyermekölést megtiltották — ami nyilvánvalóvá teszi azt, hogy az ezt megelőző 14) Post: 321. 1. ir) Ezt igazolja az a körülmény, hogy a római jogban a gyermektelen férfi is lehet családfő. Dig L. 16. 195. 2. 45