Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 3. szám - Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban. [1. r.]

A római jogi forrásheJlyek a patria potestasra vonatkozólag teljes meghatározást nemi nyújtanak. Gaius Institutio-i, valamint a justinianusi Modifikáció inkább csak e jogintézmény fogannának egy-egy alkatrészét világítják meg, majd megjelölik azt, hogy kik állanak e hatalom alatt, ill. ki lehet paterlfamillias — kimerítő meghatározást azonban hiába keresünk. Ennek okát abban láthatjuk, hogy a patria potestas intézménye régebbi, mint maga a róiwai állam és annyira a római szellemből folyó, hogy annak fogalmi meghatározását adni feleslegesnek tartották, annál inkább, mert hiszen ez az intézmény nem az állami törvényhozásnalk köszönlheti létét. iA patria potestas általános szempontokat figyelembe véve, különösen a (királyság és a republica első idejében nagyjából azonos tartalmú a többi ókori népek jogában ismeretes családatyai hatalommal, van azonban néhány olyan lényeges jellegzetessége, amely egész sajátos római jogintézménnyé teszi.13/a) Gyakorlója a patria potestasnak az az ön jogú római polgár, aki a família jogszerinti feje. A paterfamilias e határmát a csialádgyermekek felett gyakorolja, akik mindkét nemen levő akár vér-, akár jogszerinti gyermekei, részletezve fiai és ezek családjai süb. az agnatio szabályai szerint ,illetve leányai más agnatiobia való jutásukig. Fennáll ez a hatalom a családgyermek személyén (rendelkezési jog a gyermek életével, fenyítés, dorgálás, eladás, nevelés stb. joga) másrészt pedig vagyonán. E jogok kezdetben teljesen absorbeálták a gyermek magánjoigi szabadságát, amennyiben a családgyermek a rabszolgával egyenlő elbánásban részesült, utóbb azonban a gyermek személye feletti jogok sokkal inkább a csialládgyermelk érdekét szolgálják, mint a családaitya korlátlan hatalmának 'kifejezői, másrészt vagyonjog terén is a családgyermek önállósága mindinkább kifejezésre jut. Közjogilag azonban semmi jelentősége nincs, kizárólag magánjogi jogviszony a családatya és hatalma alatt állók közt, melynek egyik legjellegzetesebb sajátsága az, hogy nem szűnik meg a családgyermek teljeslkorúságával, hanem elviieg a családatya haláláig fennáll. Azonban bármennyire is a rabszolgával hasonló magánjogi helyzetbe juttatja a osaládgyermeket, mégis csak szabad személyek felett állhat fenn, ment ellenkező esetben nem patria, hanem dominica potestassal állunlk szemben. Az előbbiekben (kifejezésre kívántuk juttatni mindazon elveket, amelyeik a római jogi atyai hatalom fogalmának megkonstruálásánál lényegesek iehetneík, a következőkben részletesebben fogjuk tárgyalni. A mondottak szerint tehát a patria potestas meghatározását ai következőkben adjuk: A római jog patria potestasa alapvonalaiban a többi ókori népek atyai hatalmához hasonló, lényegében azonban — egész sajátságos római jogi intézmény lévén — azoktól elütő s a római família jogszerinti fejét mindenképen megillető az a hatalom, uralom, amelyet az az agnatio szabályai szerint famíliájához tartozó akár vérszerinti, akár csak jogszerinti s mindkét nemen levő gyermekei, unokái stb. személye s azok vagyona felett — eleinte mondhatjuk korlátlanul, később egyrészt bi13/a) Mitteis: 65. 1. A rómaiakon kívül csak a galloknál volt hasonló terjedelme az atyai hatalomnak. 44