Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 10. szám - Az eperjesi - miskolci jogászifjúság diákélete. [2. r.]

arra törekedett, hogy az iskola létesítését megakadályozza, illetőleg a már létrejött Kollégium működését lehetetlenné tegye. Szeiepcsényi György esztergomi érsek már a kollégiumi építkezések megkezdésekor figyelmeztette az eperjesieket, hogy hagyják abba a munkálatokat31), majd ennek sikertelensége után három egymástkövető királyi rendeletet eszközölt ki I. Lipóttól, amelyek mindegyike megtiltja az akadémia létesítését32). Az ifjúság kollégiumi élete azonban mindaddig biztosítva volt, amíg Wittnyédy István, a főiskola egyik legbuzgóbb pártfogója, kiváló politikus és jó összeköttetésekkel rendelkező evangélikus nemes életben volt. Ennek 1670 márciusában bekövetkezett halála után azonban a helyzet egyre súlyosbodott. A Wesselényi-féle összeesküvés meghiúsulása után rohamosan jöttek az események. 1671 május 23-án Spankau császári tábornok elfoglalja és a jezsuitáknak ajándékozza a Kollégiumot33). Az ifjúság a szűk városi iskolában húzódik meg. Az önkényeskedések azonban továbbfolytatódnak, míg végül 1673-ban Volkra Nándor császári hadvezér rendeletére az egri püspök hivatalosan is birtokába veszi az épületeket s a tanárokat kiutasítják n városból34). Az események kíméletlen drámai gyorsasággal peregtek le. Ismételt zaklatások után 1673 március 14-én utoljára idézték a tanárokat s a nagyobb diákokat a városházára. Itt a diákoknak tudtul adták, hogy nem kötelesek a várost elhagyni. Az ifjúság azonban nem élt ezzel az engedéllyel, ragaszkodva a főiskolához, a kollégiumi szellemhez és tanáraihoz, vállalta a száműzetés minden könnyes terhét és súlyos megpróbáltatását. Március 14-én korán reggel indult útnak a mintegy hatvan főnyi diákcsoport tanáraival együtt Szepes váralj ára. A koratavaszi reggel ólmos párái megfeküdték a császári önkény alatt íelősen lapuló városka lopva ébredező utcáit. Csak a piactér felől szűrődött tompa zaj a néma házfalak között. A Kollégium könnyes szemű és tehetetlen kétségbeesésében ökölbeszorított kezű ifjúsága gyülekezett itt össze. A nehéz, roskadásig megrakott málhás szekerek keserves csikorgással indultak útnak, rajtuk a tanárok és a kollégiumi ifjúság. És ahogyan a szomorú menet lassan megközelítette a felső városkaput, a néma utcák megélénkültek. Az eperjesi evangélikusok* síró, zokogó menetben csatlakoztak az elvonuló szekerek hosszú vonala után s a hatvanfőnyi diáksereg fájdalmas istenhozzádja szomorú 31) Szeiepcsényi 1666. április 11-én kelt tiltakozásának egykori másolatát lásd -a jogakadémia „Régi iratok" c. fasciculusában a jogakad. páncélszekrényében. 32) U. o. vannak I. Lipót királynak tiltó rendeletei 1666. júl. 11., 1666. szept. 20. és 1667. (júl. 9-éröl. (Egykori másolatok.) 33) Lásd Pomarius Sámuel naplóját 1673-ból, sajtó alá rendezte Frenyó L. a miskolci jogakad. kiadásában. Miskolc, 1936. 34) U. o. 45. és következő lapjain. 158