Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 10. szám - Az eperjesi - miskolci jogászifjúság diákélete. [2. r.]

kétségbeeséssel fonta körül az alig néhány esztendős kollégiumi épületet. Az ifjúság elhagyta az idegenek prédájául esett Kollégiumot ). „Ez év óta 9 éven át megszűnt Eperjesen minden evangélikus tanítás és nyilvános isteni tisztelet"36). Ifjúsági élet a XVII. és XVIII. század politikai küzdelmeiben. A kuruckorszak és a kollégiumi élet. A XVI. század végének és a XVII. század első éveinek politikai küzdelmei felrázták az egész országot. Kuruc- és labanc-világra oszlott a nemzet s a magyar szabadságmozgalom változó szerencsével folyó harcai a mindennapi életet kizökkentették eredeti irányából. A nemzettagok érdeklődési köre csaknem kizárólag a rengeteg véráldozatot követelő szabadságharc eseményeire korlátozódott s így a fegyveres küzdelmek a korabeli életszemléletet kizárólag egy síkra: a nemzet élet-halálküzdelmére összpontosították. A nemzet érdeklődési körét teljesen lefoglaló kuruc-labanc háború természetesen az ifjúság lelkét sem hagyta érintetlenül. Mint minden, a nemzetet egyetemesen érintő mozgalom, úgy a Thököly- és Rákóczi-felkelések is hatványozottabb mértékben jelentkeztek az ifjúságnál, hiszen a lelkesedés, a hazaszeretet, az eszmék érdeknélküli szolgálata a történelmi idők fiatal nemzedékének minden egyes esetben elengedhetetlen tulajdonsága volt. Ha a kuruckorszaknak a nemzeti érdeklődést kisajátító szabadságmozgalmai érthető okokból országszerte egyeduralmi jelleget nyertek, úgy természetesnek látszik, hogy ez a megállapításunk elsősorban is a Felvidékre, az ott élő ifjúságra, közelebbről pedig Eperjesre vonatkozik. A Thököly Imrét nevelő Kollégium a kurucgondolatnak, a magyar szabadság eszméjének egyik melegágya volt. A kurucfej edelem harci sikereit, győzelmesen' lobogó szabadságzászlaját talán sehol az országban nem kísérték nagyobb figyelemmel és aggódóbb szeretettel, mint éppen az eperjesi elnémított evangélikus főiskola falainak árnyékából. Mert a kilencesztendős hallgatásra kárhoztatott Alma Mater sajátságos vonzóerejét, a diákleikeket annyira megejtő varázsát ekkor sem vesztette el. Elcsendesült falai élő mementóként állottak a piactér karéjában s a kövei közé beépített áldozatkészség és szeretet döbbenetes erejű bizonyságát hirdette az igazság és jog örökérvényű tételeinek. Ez a puszta falakból kiáradó szellemiség szinte nosztalgikus erőket sugárzott s talán az egyszerű '•'5) Lásd Pomarius Naplóját. 51—54. 1. Szepesváraljára azért mentek, mivel ott volt Pomarius veje, Bayer János lelkész, azelőtt eperjesi rektor, aki a főiskolaalapítási tervet először felvetette. 36) Dr. Vandrák András: Az eperjesi ker. ág. hitv. ev. Collegium történetének vázlatos rajza. Eperjes, 1867. 11. 1. 159