Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Vécsey Tamás. /1839-1939/

zottságban a zsidók és keresztények közötti házasságról szóló törvényja­vaslatnak s általában több országos érdekű publico-politikus tárgyú ja­vaslatát fogadta el a Ház. (L. A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai felett tartott emlékbeszédek XVIII. köt. 4. sz. Vécsey Tamás T. Tag emlékezete. Tartotta Nagy Ferenc r. tag. 1922. 7. L) 1874 február havában a Deák-párti Trefort kultuszminiszter javas­latára őfelsége I. Ferenc József kinevezte a budapesti Tudományegye­temre a római jog tanárává. Tanárrá történt kineveztetés után lemondott az eperjesi jogakadémián viselt katedrájáról, de lemondott egyidejűleg mandátumáról is, mert úgy érezte, hogy egyetemi tanszékének ellátása egész embert kíván. Eperjesi katedrájáról, — amelyet összesen 10 évig töltött be, — le­mondván, a kollégiumi igazgatóválasztmány igen meleghangú távozási, illetve működési bizonyítványt állított ki a búcsúzó Vécsey Tamásnak, amely a közvéleményt is híven fejezte ki és amely bizonyítvány egye­bek között így hangzott: „Vécsey Tamás, mint rendes jogtanár, alapos és terjedelmes tudománya, kitűnő és lelkiismeretes szorgalma, tanári ügyessége, tiszta jelleme s intézetünk iránti buzgó érdekeltsége által a ta­nári testületnek dísze volt. Alapos, a hallgatóságban a tudomány iránti szeretetet keltő, oktató s nevelő előadása által számos hallgatónál mindig fényes eredményt mutatott fel. Ugyanő mint az egységes kollégium igaz­gatója, mely díszes, de terhes hivatalra a pártfogóság s tanártársainak osztatlan bizalma által emeltetett s újból megválasztatott, lelkiismeretes buzgalommal szolgálta a kollégium érdekeit, szigorúan fenntartván az iskolai rendet és fegyelmet, az ifjúsággal a legnagyobb tapintattal bánt, a kellő időben szigorral s ismét atyai szeretettel járt el. Tanártársai kö­zött a nemes kollegialitást ápolta; több ízben képviselte a kollégiumot közmegelégedésünkre a kerületi és egyetemes gyűléseken és szakérte­kezleteken. Szóval a kollégium anyagi és szellemi ügyeit körültekintően, bölcsen, fáradozást és időt nem kiméivé vezette, mi által intézetünk jó hírét közel s távol gyarapította s annak jóakarókat szerzett, úgyhogy neve s érdemei anyaiskolánk évkönyvében elenyészhetlen betűkkel van­nak beírva s távozásakor mind a tanulóságnál, melynek meleg szereteté­vel, mind tiszttársainál, kiknek barátságával, mind végül a kollégiumi párífogóságnál lés felügyelőségnél, melynek méltányló elismerésével s őszinte tiszteletével dicsekedhetett, az élénk sajnálkozás érzete nyilatko­zott afelett, hogy őt mint tanárt s igazgatót tovább miénknek nem mond­hatjuk. Kelt Eperjesen, 1874. április 2-án tartott ülésünkből. A kollé­gium elöljárósága: Bánó József m. k. kerületi felügyelő. Gsetneki Al­mássy-Jelinek István m. k. kollégiumi felügyelő, kir. tanácsos. Jegy­zetté Flórián Jakab coll. jegyző. P. H. Dr. Vécsey Tamás jogtanár és coll. igazgató úr lelkiismeretes és áldott tanári működését s az egyházi és iskolai közügyekben tanúsított buzgó részvétét az egyházi ker. nevében hivatalosan és teljes elismeréssel bizonyítja Czékus István m. k. super­intendens." Vécsey Tamás, Isten segedelmével hosszúra nyúlt, egyetemi tanári pályafutása alatt kétszer volt a jog- és álamtudományi kar dékánja (1881—2. és az 1902—3. tanévekben és az 1901—2. tanévben az egye­tem rektora, amely minőségében, az egyetem alaptörvényét képező 1848. 350

Next

/
Oldalképek
Tartalom