Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Vécsey Tamás. /1839-1939/

évi XIX. törvénycikkről tartott igen mélyen szántó rectori székfoglaló beszédet. Vécsey Tamás a szó igazi értelmében vett egyetemi tanár volt, ki állandóan és szakadatlanul művelte tudományát, irodalmi téren előre vitte azt hazánkban; az egyetemi ifjúságnak pedig melegszívű oktató mestere volt, ki az ő nemes egyéniségének a példaadásával is nevelt. Előadásait gondosan kidolgozta és pontosan megtartotta. A legritkább esetben fordult elő, hogy előadást mulasztott. Előadásainak formai tökéletessége egyenesen mesteri volt. Figyelt e mellett arra is, hogy hallgatósága el ne fáradjon és ezért mondanivalóit úgy csoportosította, hogy időnként könnyebb részek beszövése által megpihentesse azokat. Tanári működésének, illetve elért eredményeinek páratlan sikere tanítási módszerében rejlik. Hosszú évek során figyelte meg azt az ifjúságot, amelyiket neki kellett az elemanta iurisra megtanítani, kiismerte azt s tapasztalataihoz igazította tanítási metódusát. Ő maga erről, hátra hagyott írásaiban a következőképen számol be: „Hogy a gyakorlat legyen tudományosabb és a tudomány legyen gyakorlatiabb: Savignynak ezt az óhajtását és Jheringnek ezt a megvalósító példáját tartva szem előtt: már mint eperjesi jogtanár rómaijogi előadásaimat jogesetek bemutatásával és tárgyalásával egészítettem ki, mely alkalommal az érdeklődő hálás tanítvány megfigyeli a jogesetek tárgyalási módját, résztvesz az eset feletti eszmecserében, a jogeset elemzésében, meghatározásában, a döntő szabály keresésében és megtalálásában és a jogi vélemény alkotásában. Ily órákon az érdeklődők nem merőben hallgatók, hanem tevékenyen résztvevő közreműködők a jogászi vizsgálódás, okoskodás, következtetés szellemi munkájában, a jogalkalmazás művészetében. Hallgatóimmal együtt gondolkodva kerestük az intézmények alapelveit, iaz elvek rendeltetését s alkalmazását. Együtt mérlegeltük a megfelelő szabályokat s a szabályok erejét és terjedelmét a jogesetekben." (Lásd Nagy Ferenc: Vécsey Tamés emlékezete. 1922. Magyar Tud. Akadémia kiadása 9. lap.) Talán azért, mert maga is bepillantott a gyakorlati életbe, amikor az ügyvédi praxist tanulmányozta, látta oly élesen a theoria és a gyakorlat közötti különbséget s érezte át a kettő összefüggésének a fontosságát, — azért már professzori működésének elejétől kezdve hallgatóival rendszeres practikumokat tartott, amelyeknek a során jogeseteket tárgyalt s iá pandekták alapján igyekezett azokat megoldani. A justiniánusi corpus juris casuistikáját didaktikai céljainak megfelelőleg felhasználta, ö alapította, elsőnek a budapesti egyetemen, a rómaijogi szemináriumot, amelynek csendes kis műhelyében a kiszemelt jelesebb diákság, eredeti forás exegesis útján igyekezett a ius romanum szellemébe behatolni. A rómaijog kiváló propaedeutikai értékét Vécsey Tamás már jogtanári működése kezdetén észrevette s azt soha sem szűnt meg értékelni. A rómaijognak mint stúdiumnak alapvető jellege van s azért sehol sem nélkülözhető a jogászi kiképzés terén. A fegyelmezett jogászi gondolkodás és okoskodás, a fogalommeghatározások precizitása, a pontosan és következetesen használt műszavak csak ott találhatók, ahol a civilistikus tanokat művelik, mondja Vécsey Tamás. „Werbőczy, Kelemen, Wenzel, Zlinszky s a többi híres magyar jogtudós a rómaijog ismerete következtében váltak képessé arra, hogy szórványos jogtételeinkből elvonás útján fogalmakat alkossanak, berendező osztályozásokat tehesse351