Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Vécsey Tamás. /1839-1939/

tességű napokat, az nagyrészben Vécsey Tamás ifjúság-nevelő munkásságának a folyománya. Csak jó néhány esztendő múlva követték az eperjesi collégiumi ifjúságnak hazafias példáját az ország egyéb iskoláinak tanuló-ifjúságai. Tanítványai rajongtak érte és március 14-én este, az azóta szokásossá vált, fáklyás-zenés felvonulással Vécsey Tamást akarta megtisztelni azzal, hogy lakása elé vonultak. Tanítói és nemzedékeket nevelő munkássága mellett a politika és a tanügy nem egy érdekes problémáját irodalmilag is feldolgozta. Sűrűn írt cikkeket a Keleti Károly szerkesztette „Politikai Heti Lap"-ban, a hatvanhetes kiegyezést munkáló Wiener Lloydban, a Franckenburg Adolf lapjában, az ,,1848"-ban. Az eperjesi Collégium első „Tudósítvány"-ába a „Szegények ügye*' címen igen alapos és eredeti meglátásokat tartalmazó szociálpolitikai tanulmányt írt. Ezen szétágazó irányú irodalmi tevékenysége mellett nem hanyagolta el azonban kedvenc tanszakát, a római jogot sem s kiadta 1868-ban „Római jog" cím alatt az oly sok kiadást elért római jogi tankönyvét. Már ebben az első kiadású tankönyvében megmondotta, hogy a római jog jelentősége reánk, magyarokra nem abban van, hogy annak egyes tételei itt-ott tételes törvényi alakot öltöttek, hanem abban, hogy világrészünk uralkodó nemzeteinek jogfejlődésére idomítólag hatott, jogi gondolkodását iskolázta s kihatott az emberi művelődés előmozdítására. Mivel pedig mi magyarok azok között a népek között élünk, akikkel érintkezve okvetlenül hatással kellett, hogy legyen a mi jogrendszerünkre is a római jog. Az 1868/69. tanévben a collégium jogi karának dékánja, az 1869/70. tanévben pedig a collégium rektora lett. Ezen megbízatása során Máday Károly evangélikus püspök felett mondott nagyszabású és nagyhatású emlékbeszédet, megkapóan jellemezve a fiatalon elhunyt egyházvezér egyéniségét, lelkes honszeretetét s impulzív hatalmas egyéniségét, mely őt oly fiatalon vezéri polcra predesztinálta. Eperjesi áldásos tanári pályafutása, úgy az intézményre volt hasznos, mint a szárnyát bontogató ifjú professzornak úgy gyakorlati mint elméleti kiképzése tekintetében is felbecsülhetetlen értékű. A csendes, kies fekvésű kis magyar Heidelberg a maga otiumával, csak fokozta Vécsey Tamás magával hozott tanulási vágyát és készségét. 1870 augusztus 12-én Késmárk város országgyűlési képviselővé választja s miután összeférhetetlen helyzetbe került ezzel eperjesi collégiumi jogtanári állásával, a collégiumi ősi pártfogóság végrehajtó szerve, az igazgatóválasztmány, szabadságolta Vécsey Tamást a képviselői ciklus tartamára. A parlamentben Vécsey Tamás a Ghyczy—Tisza féle balközéphez csatlakozott s így Eötvös politikai ellenfelévé lett, amely körülmény — miután az egyéni érdektől teljesen mentes, tiszta elvi differenciákon nyugodott, semmit sem változtatott Eötvös érzelmein, ki változatlanul szerette őt. A 'képviselőházban, de különösen az egyes szabizottságokban igen tevékeny részt vett. Tagja volt az igazságügyi, a kérvényi, a mentelmi, a könyvtári bizottságnak. Előadója volt többek között az igazságügyi bi349