Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 6. szám - A vadászati törvény revíziójához

épület, ingatlanok magántulajdonná lettek s több mint 100 éven át a Rákóczi-család birtokában voltak. A szatmári béke után a Vörös Klast­romban a kamalduliak telepedtek le, kiknek Mattyasovszky nyitrai püspök, az akkori tulajdonos, a kolostort minden tartozékával együtt ha­gyományozta. A kamalduliak alatt új korszak virradt a kolostorra; re­noválták s részben újjáépítették, a templomot olasz festők freskóival dí­szítették, kórházat, gyógyszertárat, gazdasági épületeket emeltek. Ekkor kapta a kolostor új nevét is: de monte coronae, a vele szemben emelkedő, a Dunajec túlsó partján levő csipkézett szélű hegy után, mely a kettős kereszttel együtt a kolostor címerébe is belekerült. A kamalduli barátok szigorú regulák alatt elvonult, szemlélődő életet folytattak s nagyon hihető, hogy a kolostor magányában titkos tudomá­nyokkal, nevezetes alchimiával is foglakoztak, legalább is Schmotzky hivatkozik rájuk alchimiáról szóló könyvében. Különösen kivált közülök sokoldalú tudásával Cyprián fráter, kinek alakja köré monda i« szövő­dött: „Der fliegendije Minich" nevet adott neki az utókor, bár a jámbor harát sohasem vágyott Ikaros dicsőségére. Mai nyelven őstehetségnek ne­veznék őt, a sok világot látott, ügyeskedő, mindenhez értő ezermestert, kinek a kolostorban nagy hasznát vették s ki mint orvos, szinte nélkülöz hetetlenné tette magát a környéken. Szegény árva gyerek volt Martin, szerzetesi néven Cyprián, kit a kolostorbeli atyák neveltek fel s ki, miután képességeket árult el, a lőcsei kirurgushoz, J. Michael Hois-hoz adtak, hogy a sebészmesterséget mint rendes inas, majd mint segéd kitanulja s felszabadulván, a kolostorban mint orvos működjék. Vándorévei alatt külföldre került, megfordult Né­metország több városában, majd súlyos betegségbe esett s bajából az or­vosok nem tudták kigyógyítani. Az akkori orvosi eljárásoknál egysze­rűbb és természetesebb gyógymódokkal próbálkozott s visszanyerve egészségét, a Vörös klastromban, mint alsóbbrendű szerzetes, egyszerű fráter, sokoldalú tisztséget töltött be; volt borbély, szakács, betegápoló, fürdőmester s a templomi bor betöltéséről is ő gondoskodott. Gyógyította a betegeket a kolostoron kívül is, sőt feljegyezték, hogy egy ízben orvos­ságokért, melyeket ő készített, 150 Rf. összeget kapott a kolostor. 1766­ban kezdte el gyűjteni nagyszabású herbáriumát, mely teljesen ép álla­potban ma is megvan a Kárpátegyesület poprádi múzeumában. A 97. la­pon többszáz erdei, alpesi, mezei és kerti virágot, növényt őrizett meg, el­sősorban a gyógynövényeket, melyeknek nagy ismerője volt s melyeknek gyógyhatását, adagolását gondosan felsorolja. A herbáriumhoz egy isme­retlen nevű barátja distichonokban írt előszöt fűzött, mely dicséri Cyp­rián képességeit, mint orvosét, ezermesterét, természettudósét, gyógysze­részét, alchimistáét és botanikusét. Jórészt ebből az előszóból lekinthet­jük át egészen Cyprián tágas működési körét és sokoldalúságát. Noha a 18. sz. végén a kamalduliak is elhagyták a Vörös Klastromot, a fehér barát emléke nem enyészett el egyhamar a nép lelkében, sőt idők folyamán mondai elemek tapadtak alakjához. Azt mesélték róla, hogy örökké nyugtalan szellemét nem elégítette ki a földön járás, hanem szárnyakat készített s azok segítségével éjnek idején elrepült a Tátra 331

Next

/
Oldalképek
Tartalom