Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)
1939 / 6. szám - A vadászati törvény revíziójához
jaira fordítandó vadászati bérjövedeliem tehát az ú. n. kisparasizt elictt úgy jelentkezik, mint a javára mutatkozó nullum, viszont egy oly elvont haszon, mely a község önálló vtadláisiziterülettel rendelkező nagyobb birtokosát jogalap nélkül gazdagítja. A felosztásra kerülő, illetőleg a fentiek szerint a község közigazgatási célraira fordítandó összeg községenként oly csekély, hogy arról az egyeseknek jutó jövedielleoi szempontjából szinte beszélni isiean érdemes, tárgyalni kell azonban a kérdést abból a szempontból, hogy a bérjövedelemnek ily módon való elvonása a bérbeadási kényszer folytán rendelkezési jogukat, elvesztett birtokosokban mily érzéseket vált ki, — a fentiek szerint semmi esetben sem váltja ki azt az érzést, hogy ebben az országban a jogot mindenkinek egyenlő mértékkel mérik, nem váltja M ezt az érzést azért sem, mert földmívelő népünknek jogérzéke igen fejlett, jogaihoz való ragaszkodása igen erősi és ha valamely jogát bár törvénybein biztosított módon, de mégis csak elvonják, könnyen hajlandó oly felfogásra, hogy ez az eljárás az uralkodó osztály oknak a szegény kisparaszttal szembeni igazságtalan kihasználó gondolkozásából és tevékenységéből fakad. Már pedig kormányzatunk által leküzdendő millió nehézség mellett az ily társadalmi oszitályo<knak békéjének megbontására alkalmas, bármily kis jelentőségű súrlódási felületet is célszerű megszüntetni. Gondoskodni kell tehát a módiosító törvényben arról, hogy a vadászati területet képező, a vadászati jogot kényszer alapján bérbe adni kényszerülő földtullajdonosiok ezen joglemondás ért, illetve jog értékesítéséért olyan megtérítésit kapjanak, amely legalább is megnyugtatja őket abban a tekintetben, hogy értéket jelentő jogosítványukról nem ingyen mondottak les, illetve az értékesítésnek, ha közvetve is, valamely hasznát élvezik olyan módon, hogy ez az értékesítési nem jelent másoknak jogosultság nélkül szerzett anyagi hasznot. Községeink legtöbbjében a vadászati jog kényszerű bérbeadására kötelezett kisebb birtokosok valamely köz- vagy magánjogi alapon szervezett társulatba tartoznak (közbirtokosság, legeltetési társulat stb.), ezekbe a társulásokba semmi esetre sem tartozik bele a község nagyiobb birtokosa, kereskedője, vagy iparosa, tehát az, aki saját birtokán a vadászati jogot maga gyakorolja, vagy bérbeadással hasznosítja, illetve akiknek földbirtoka nincs, a vadászati bérjövedelem azonban mégis csökkenti a pótadó százalékát, tehát az ő adóterhét is. A vadászati bér címen előálló jövedelem tehát 'okszerűen ezeket a köz- vagy magánjogi alapon létesült alakulatokat kell, hosy megillesse, mert ezzel a rendszerrel a társulások tagjai közvetlenül érzik a jogosultság értékesítésének hasznát és az ily címen elért jövedelem semmiképen sem szolgálhat oly valakinek a javára, akit az meg nem illet. De lege ferenda tehát a vadászati jog értékesítéséből befolyt és birtckairány szerint fel nem osztható1 jövedelmeket az érdekolt községben jóváhagyott alapszabályok alapján működő köz- vagy 323