Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 6. szám - A vadászati törvény revíziójához

magánjogi alapon szervezett társulások javára kell kiutalná, mert ily módon érizik a jogosultak a jövedelem közvetett hasznát és nem fordul elő az, 'hogy a jövedelem folytán arra nem jogosultak gazdagodnak jogalap nélkül azon a címen, ihogy az általuk fizetett pótadó %-a csökken. Ennek a kérdésnek a tárgyalásánál kell kitérni arra, hogy az egyes községek határában gyakorolható vadászati jog ellenértéke gyanánt fizetendő 'bérösszeg községenként aránytalanul eltérő. A szerencsés! bérlő, akinek a szabályszerű árverésen ellenfele nem akad, aránytalanul alacsonyabb bérösszegért jut az értékes vadászbérlet birtokába, mint az, aki árverező ellenfelekkel szemben esetleg értéktelenebb vadászterületet szerez meg. A kérdés igazságosan az érdekelt községek köizönsége, illetve birtokosai szempontjából kielégítően csak úgy lenne megoldható, ha az ország területén vadászbérlet szempontjából számbajöhető területek az elérhető hozam arányában fel lennének értékelve ós meg lenno állapítva az a minimum, amelyért a közületek tulajdonában lévő vadászati jogosítványok értékesíthetők. A kérdés megoldása nem könnyű, mert egyirészt a felértékelés igényel nagy és önfeláldozó munkát, másrészt a f elértékelésre hivatott hatóságok, közegek elképzelhetetlen mennyiségű magánérdek kereszttüzében állanának. Ennek dacára,, ha abból indulunk ki, hogy a vad a nemzeti vagyon része, a vadászat gyakorlása a nemzeti jövedelem szaporításának eszköze kis körre szorítva az egy községben lakó honpolgárok jólétének előmozdítója, aki tehát magánszempontokat tart szem előtt a felértékelésnél, a nemzet egyetemes érdeke ellen vét, szóval, ha a felértékelő a köz érdekében a. kifogásolható összeköttetéseken, hivatali esküjére gondolva, túl teszi magát, a kérdést megoldani nem lehetetlen, nem kell hozzá egyéb, mint az egyéni stb. érdekek szolgálatán való felülemelkedés, szóval a közérdek, az ország egyetemes érdeke szolgálatának felismerésié és máris meg lehet oldani azt, hogy országunkat, illetve a vadászat szempontjából szóbajöhető és közületi kézben lévő területeket azok valódi belső értéke szerint értékeljük fel és hatósági védelmet adjunk a vadászat gyakorlását szabályozó törvényben arra, hogy a területek megállapított minimális béren alul értékesíthetők ne legyenek. A megoldás módja ezen területek bérértékének hatósági vagy érdekképviseleti szervek (mezőgazdasági kamarák) által -történő felbecslése ós törvényi tilalom arra vonatkozólíag, hogy azi értéken alul bérbe adott területekre vonatkozó héirszerződéseket a vagyonfelügy életre hivatott fórum (T. H. kisgyűlés) jóvá ne hagyja. A lényeg ennek a kérdésnek a tárgy aMsánál az, hogy a kis közületig tulajdont képező vadászati jog 'hasznosításába, annak mikéntjébe a vagiyonfelügyeletre jogosult hat óságoknak a köz érdekében nagyobb mérvű beavatkozás lehetősége biztosíttassék. 324