Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A magyar alkotmányjog fejlődése 1918 óta

A harmadik főhatalmi ág, a bírói hatalom jogkörében sem következett be a legutóbb lefolyt húsz év alatt olyan változás, amely a magyar alkotmány arculatán lényeges elváltozást okozhatott volna. Miután az állami főhatalom szervezetéből a királyi szerv ideiglenesen kikapcsolódott, bíróságaink az ítéleteket egy ideig a magyar állam nevében hozták meg, az 1930. évi XXXIV. t. c. életbelépése óta azonban a Magyar Szent Korona nevében hirdetnek ítéletet. Címükben természetesen, miután a magyar állam államformája változatlanul a királyság maradt7), a királyi megjelölést viselik. Á királynak a bírói hatalom körébe eső felségjogai a királyi szervet helyettesítő kormányzót is megilletik, azzal az egyetlen megszorítással, hogy amíg a király az 1848. évi III. t. c. alapján felelősségre vont és elmarasztalt miniszterrel vagy az állami számvevőszék elnökével szemben kegyelmezési jogát csak általános közbocsánat esetén gyakorolhatja, a kormányzó erre még közbocsánat esetében sem jogosult, — kegyelmet ilyenkor csakis a törvény adhat. Mindezekkel természetesen csakis az alkotmány fundamentális kérdései terén vázoltuk fel a magyar alkotmányjog fejlődését a legutóbb lefolyt húsz esztendő tükrében. Sok változás következett be azonban, az állami főhatalom szerveitől és azok jogkörétől eltekintve, az alkotmányjog egyéb területein is, különösképpen az állampolgárok jogaiban és kötelességeiben. Kiemelhetők e tekintetben, csak példaként, az állampolgársági jog területén a trianoni békeparancs következtében szükségessé vált újabb rendelkezések, avagy az egyesülési jognak az 1922. évi XI. t. c-ben bekövetkezett újabb szabályozása. A legutóbbi évek törvényhozásából pedig az 1938. évi XVIII. t. c-ben foglalt új sajtórendészeti szabályok, az első és a második zsidótörvény, vagy az új honvédelmi törvény, amely újra visszaállítja az általános védkötelességet és megadja a lehetőségét annak, hogy szükség esetén az összes állami, társadalmi és gazdasági erők a totális háború céljait szolgálják. Ezek közül a törvények közül egyik-másik egész jelentékeny szembehelyezkedést jelent az alkotmány régi tételeivel, sőt alapelveivel is. Magukon hordják teljes határozottsággal az új kor eszméinek, új világnézetének bélyegét. Mindez azonban még korántsem változtatja meg magát az alkotmány arculatát is. Sőt ellenkezőleg, éppen az alkotmányjog legutóbbi fejlődéséből egész világosan megállapítható, hogy az a magyar nemzeti lélek, amely diadalmasan vívta meg a maga nagy harcát a baloldali forradalmakkal és a kommün pusztításában összeomlott állami jogrend romjain phönixmadárként elevenítette újra az ezeréves ősi magyar alkotmányt, a legújabb időkben magyar földön is meggyökeresedett és kiteljesedett parancsuralmi elgondolásokkal szemben is eredményesen vette fel a nagy harcot és az új kor új eszméinek értékes anyagát és mellőzhetetlen konzekvenciáit a magyar alkotmány bástyáiba illesztette be, illetve azok között számolta fel. 7) A magyar törvényhozás a királyság ősi államformájához való változatlan és törhetetlen ragaszkodását több alkalommal s így többek közt az ú. n. detronizációs törvényben is kijelentette. 14 \