Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A kereskedelmi jog, az iparjog, a tisztességtelen versenyjog és az ipari tulajdonra vonatkozó jogok alakulása a csonka országban 1918-tól 1938-ig

kérdést megvitatni és előkészíteni. 1936-ban dr. Lázár Andor igazságügyminiszter 23 kérdést tartalmazó kérdőivet Küldött szét avégből, hogy a jogász közvélemény és a közgazdasági érdekelteégek véleményét a részvényjogi reform tárgyában megismerje. Maga a kérdőív röviden ismertette, hogy az egyes kérdések a külföldi államok kereskedelmi jogában milyen megoldást nyertek, úgy, hogy a kérdőív sűrítve a különböző államok részvényjogának mai állását is tartalmazta. A kérdőívre a felhívott érdekképviseletek megadták a válaszukat, amelyek alapján az igazságügyminisztérium foglalkozott a részvény jogi reform tervezetének előkészítésével, azonban 1937-ben, 1938-ban napjainkig további tervezet nem jelent meg. Meg kell még emlékeznünk pár szóval dr. Nizsalovszky Endre egyetemi tanárnak a részvényjog reformjáról vallott felfogásáról. Az általa javasolt reformot „negatív" részvényjogi reformnak nevezi, mert azok a jogszabályok, amelyek megalkotását kívánja, negatív tartalmúak. Ezek az intézkedések a következők: 1. a részvénytársaság tárgyválasztásának korlátozása, amely arra lenne hivatott, hogy a részvénytársasági célra rendelkezésre álló csekély tőkének a piacról felhívását a legfontosabb, az egyéni tőke erejét valóban meghaladó vállalkozások körére korlátozza; 2. az ultra-vires elv bevezetése, azaz a r. t. szervei útján való cselekvési lehetőségének a vállalat tárgya által körülhatárolt térre korlátozása; 3. az igazgatóság képviseleti hatalmának korlátozása. (Dr. Nizsalovszky Endre: A negatív részvényjogi reform. Budapest 1937.) * * * Ha visszapillantunk a részvényjogi reform nagy vonásokban vázolt fejlődési történetére, megállapíthatjuk azt, hogy az alaptöke minimum bevezetésén kívül SLZ elmúlt 20 esztendő alatt a részvényjogi reform az előkészítés állapotán túl jutni nem tudott. Dr. Nizsalovszky Endre szerint ez oda vezetett, hogy „nem sok túlzás kellene annak a megállapításához, hogy ma már a részvény jogunk — legalább jelentős részében — nem írott jog." Sajátságos, 'hogy nálunk Magyarországon a jogászvilág legkiemelkedőbb gyakorlati művelői a részvényjog reformjával szemben nagy idegenkedést mutatnak. Ezt a merev elzárkózást dr. Nizsalovszky Endre igen szellemesen a következőképen világítja meg: „Azokat a nálunk is elsősorban felszínen levő reformgondolatokat, amelyek a részvénytársaság belső szervezetét és működését érintik, az egyik német író a kozmetikához hasonlítja. Amikor azonban a részvénytársaság közös nevezete alatt a kozmetikára egyáltalában nem szoruló, semmiféle funkcionális zavarral nem küzködő egyedek is vannak és olyanok is, akik a legerősebb kozmetikára szorulnak, hogy csak valamennyire is elfogadható külsőhöz jussanak, a természeténél fogva uniformizáló törvény kénytelen lenne a 111