Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A Datio in solutum. [2. r.]

nézve. Ez a cessio épúgy, mintha az aliud valamely testi tárgy lett volna, megszünteti a kötelmet. Akkor tehát, midőn az átruházott követelés adósa uj hitelezőiének teljesít, az eredeti obligatio már nem áll fenn. Ha azonban az obligatio csak e teljesítés által szűnik meg, akkor a követelés cedálása nem „Zahlungsstatt", hanem „Zahlungshalber" történt. (Steiner).169) Bár a források nem tesznek róla említést, a fejlett római gazdasági élet mellett azonban valószínűnek tarthatjuk azt, hogy ismeretes lehetett az ú. n. „promissio in solutum". Ez alatt nem egy fennálló követelés a 1 halként való cedálását értjük, hanem az ígérettevő, ill. a hitelező javára, egy uj követelésnek létesítését, amely teljesítés hatályával bír. Az igérettevő rendszerint a régi adós, de lehet harmadik személy is. Lényeges az, hogy a hitelező eredeti követelése helyett, teljesítés fejében, mint aliudot, egy fizetési, ill. szolgáltatási ígéretet kap, ami által az eredeti obligatio megszűnik és egy uj keletkezik. Eltérés a datio in solutum lényegétől itt csak annyiban van, hogy a reálügyleti jelleg elenyészik, a datio in solutum egyéb lényeges kellékei azonban itt is fellelhetők. Mivel ez nem reálügvlet, az adós részéről a teljesítés céljából történő ígérettel és annak a hitelező által való vétele, az ú. n. pactum dationis in solutum nem előszerződés, hanem maga a datio in solutum hatályával bíró promissio in solutum. Maga ez az ügylet külsőleg azonosnak látszik a novatioval, hiszen az eredeti obligatio megszűnésével uj obligatio keletkezik, melyben a hitelező kielégítést nyer, csakhogy a novatio alapkelléke, t. i. az animus novandi itt hiányzik, s ezért a hasonlóság csak külsőleg áll fenn a két intézmény között. Éppen itt látja Stammler170) annak lehetőségét, hogy a promissio in solutum ismeretes volt a római jogban, csakhogy a novatio megjelenési formájuk hasonlósága miatt háttérbe szorította ezt. Nincs kizárva végül az sem, hogy az adósságátvállalás, mint datio in solutum tárgya ismeretes lehetett. Davidson171) u. i. az adósságátvállalást szintén a datio in solutum formájában gondolja el. így pl. egy hitelezővel szemben fennálló 10,000 Sestercius-nyi tartozását az adós úgy teljesíti, hogy 5,000 Sesterciust kifizet és a hitelezőnek egy 5,000 Sesterciusos adósságát magára vállalja. A datio in solutum legáltalánosabb két alakja (t. i. pénz helyett dolog és dolog helyett dolog), mint az a glossza felfogása is, összehasonlítható az adásvétellel és a cserével172). Az első esetnél t. i. mikor a pénzszolgáltatás dologszolgáltatással helyettesíttetik, önként kínálkozik az adásvétellel való összehasonlítás. Pl. egv kölcsönügyletnél, ahol az adós nem pénzben, hanem természetben, tehát testi dolgokban fog bennünket kielégíteni, holott eredetileg pénztartozás állott fenn. Az esetben pedig, mikor specie meghatáro16») Steiner. 128. 1. 17°) Stammler. '231. 1. 171) Davidson. 29—30. 1. 172) Dig. 41. 3. 4. 17. 63