Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

dig az előre meghatározott jogi hatás, jelen esetben a kötelem, ilL felelősségfeloldás előidézésére irányul; azon esetekben, amikor tárgya egyszerű cselekvés, vagy nem tevés, egyoldalú jogügylet, minden más esetben pedig kétoldalú, tehát szerződés, olyan szerződés azonban, mely megszüntetvén az obligatiot, maga is egyidejűleg megszűnik, hiszen célját, a kötelemfeloldást elérte. E tekintetben tehát álláspontunk azonos Quander-éval. A római ius civile szerint pedig — mint azt Kretschmar helyesen kifejti — a solutio csakis mint kétoldalú jogügylet jöhet figyelembe a: „prout quidque contractum est, ita solvi debet" — elv alapján. Az obligatio megkötéséhez u. i. mindkét fél jogcselekménye szükséges volt s mivel a felbontás ugyanazon formalitások között megy végbe, itt is szükséges lesz. Következő kérdés most már, hogy jogügyletnek tekintsük-e a datio in solutumot, vagy sem és ha igen, egy-, vagy kétoldalú jogügyletet lássunk-e benne? Ha a datio in solutumot teljesítésnek vesszük, akkor erre a kérdésre a feleletet már az előbbiek alapján megkaptuk, azonban kérdés, hogy helytállóak-e azon felfogások, a melyek a datio in solutumot minden megszorítás nélkül teljesítésnek tekintik? Windscheid107) a datio in solutumot teljesítésnek tekinti, annak fenntartása mellett, hogy „sie ist nicht etwa ein zweiseitiger Vertrag, in welchem der Gláubiger seine Forderung gegen eine Gegenleistung aufgibt." Mickel108) épen ellenkező nézetet vall. Szerinte, valamint Alexander A. szerint a datio in solutum u. n. „Erfüllungssurrogat." Közvetítő álláspontot foglal el látszólag e téren Berndorff109), aki a felek felfogására bízza, hogy vájjon az aliud szolgáltatását teljesítésnek tekintik-e vagy sem. Valójában azonban az ő nézete azonos Windscheid-ével, mert az esetben — mint mondja — mikor a felek az aliud szolgáltatását teljesítésnek nem tekintik, meg sem szünhetik az obligatio, hanem csak függő helyzet áll elő. Ha E. Alexandernak110) azon nézetét vesszük alapul, hogy: „Erfüllung ist Bewirkung der Leistung so, wie sie geschuldet war, zur rechten Zeit und am rechten Ort, mit dem rechten Gegenstand", akkor nem tekinthetjük a datio in solutumot teljesítésnek, hiszen az utolsó kritériumnak nem felel meg. Nem teljesítés tehát a datio in solutum, mivel azonban az obligatiot épú"*v megszünteti, mint a teljesítés, teljesítési surrogatumnak kell neveznünk, amely ügylet a teljesítés hatályával bír. Mivel a datio in solutum nem teljesítés, jogügyleti minőségét más alapokon kell elbírálnunk. Az irodalmi felfogások a datio in solutumot általában jogügyletnek tekintik, ami természetes is, hiszen a jogi hatás előidézése — a kötelem feloldásának eszközlése — az egész jogintézmény célja.. 107) Windscheid. II. k. 419. L jegyz. 108) Mickel. 32. 1. 109) Berndorff. 4. 1. 110) Alexander E. 13. 1. 32