Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - Gárdus Ferenc: A végszükség a magyar büntetőjogban [Könyvismertetés]

HIRE K Dómján Elek püspök temetése. A ti­szai egyházkerület elhunyt püspökét, Doniján Eleket október hó 26-án dél­előtt 11 órakor temették el nagy rész­vét mellett Nyíregyházán. A temetésen Lichtenstein László egyházkerületi fel­ügyelő' vezetésével megjelent a tiszai kerület c-akiiem minden .számottevő té­nyezője és képviselete. — A kormányt Bernáth Géza miniszteri tanáé: os, az egyetemes egyházat Kapi Béla és Ko­vács Sándor püspök, a református egy­házat Kállay Kálmán egyetemi tanár képviselte. A nyiregyházai nagytemp­lomban lefolyt gyász zertartáson a liturgikus szolgálatot Paulik János lel­kész látta el, Dusizik Lajos esperes, püspökhelyettes imádkozott, Pass Lász­ló esperes bibliát olvasott, a gyászbe­szédet pedig Kapi Béla pü-pök tartot­ta. — Az egyházkerület és a nyiregy­házai egyházközség nevében Bertalan Kálmán, a nyiregyházai egyházközség felügyelője tartott búe úbeszédet, a te­metőben pedig, ahol az elhunyt földi maradványait Geduly Henrik mellé he­lyezték örök nyugalomra, Marcsek Já­nos alesperes mondott elbocsátó ál­dást. A jogakadémia gyásza. A jogakadé­mia tanári kara október hó 25-én rend­kívüli kari ülést tartott, amelyet Dóm­ján Elek dr. emlékének szentelt. Az ülés megnyitása után Bruckner Győző dékán emlékezett meg Dómján Elek dr. haláláról, kegyelete^ szavakban mél­tatva azokat az érdemeket, amelyeket az elhunyt egyházi téren és a főiskola pártfogásában szerzett. Szentgyörgy völgyi Dómján Elek dr. értékei egyházi és közéleti tevékenysé­get fejtett ki, — mondotta beszéde so­rán, — a keresztény nemzefi gondolat­nak tántoríthatatlan hirdetője volt mindenkor és széleskörű tudományos felkészültsége révén egyházunk szelle­mi vezetékére mindenekfelett hivatott volt. A tudománynak lelkes barátja volt s maga is értékes tudományos mun­kákkal gazdagította a szakirodalmat. A tudományokkal való beható foglalkozá közelebb hozta őt hozzánk és főisko­lánkhoz, melynek munkásságát Ő kez­dettől fogva megértően méltányolta s annak nemes barátja volt. Válságos és súlyos időkben ismételten felemelte sza­vát főiskolánk védelmére és püspöki székfoglalójában éppen úgy, mint alig néhány héttel ezelőtt elhangzott pü pöki évi jelentésében meleg szeretettel emlékezett meg főiskolánk tudományos működéséről. Határozottan s elszántan sikra szállott, az elmúlt hónapokban tartott egyházkerületi közgyűlésen a jogi szakoktatásnak olyan irányú re­formja ellen, amely a nagymultú főis­kolánk fejlődését megakadályozhatná. Ismételten kijelentette előttem, hogy mindég öröm volt számára, ha főiskolánk kü zöbét átlépte, mert egész lelki habitusza révén a tudományok ott­honában érezte magát megelégedett­nek és legboldogabbnak. A jogakadémia tanári kara min­dig tisztelettel és szeretettel vette őt körül és ő mindig szeretettel felkereste főiskolánkat, akárhányszor útja Mis­kolcra vezette. Mint a jogakadémia igazgató vá­lasztmányának egyházi elnöke, sok megérté sél és rátermettséggel intézte és irányította főiskolánk fejlődését. Büszke volt arra, hogy a magyarhoni ev. egyetemes egyháznak egyetlen főis­kolája az ő kerületében működik és mint püspök és fenntartó hatóságunk 208

Next

/
Oldalképek
Tartalom