Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - Gárdus Ferenc: A végszükség a magyar büntetőjogban [Könyvismertetés]

teteti testi épségének vagy egyéb jogos érdekének vétlenül szárma­zott, más módon el nem hárítható, közvetlen veszélyes helyzetéből való megmentése végett követtetett el, feltéve, ha az egyéb jogos ér­dekek oly nagyok, vagy nagyobbak voltak, mint a megmentésük vé­gett megsértett, vagy megsemmisített jogos érdek. A bíróság a hely­zet körülményeihez képest maga állapítja meg, hogy a fentnevezett végszükséghelyzetet túllépő cselekmény személyes büntethetőséget kizáró oknak egyáltalán tekinthető-e.'' A kötet tartalmazza a felhasznált forrásmunkák jegyzékét; nev­es tárgymutatóval is ellátta a szierző; ezek a körülmények, valamint az, hogy a szerző művében a felhasznált forrásmunkákra esetenkint utalni el nem mulasztotta, mutatnak alaposságára és arra is, hogv szeretettel foglalkozott a teljesen kimerítettnek éppen nem mond­ható problémával. Megállapításai tárgvüagosak, indokoltak, mentesek meg nem alapozott önállóskodástól s végtelen szorgalma, mellyel adatait ösz­szegyüjtötte, messze felülmúlják a mű tagadhatatlan hibáit, mint aminők a stílus helyenkinti homályossága s imitt-amott észlelhető magyartalansága. (7. oldal. 3. bek. és 11. oldal 4. bek.) Az ősi jogakadémia szemináriumi értekezései azt az elsőrendű célt szolgálják, hogy jogtanuló fiatalság elsajátíthassa a tudomá­nyos kutatás s irodalmi munkásság módszereit. E téren a miskolci jogakadémia a vidéki jogi főiskolák között tagadhatatlanul első he­lyen áll, mind szemináriumai működésének nívóssága, mind a fel­mutatott tudományos s gyakorlati eredmények tekintetében! A fiatal szerző, akinek az ismertetett, ízléses kiállítású kötet első próbája, arról tett tanúságot művében, hogy van érzéke a tudomá­nyos kutató munka iránt s annak módszereit máris ismeri. Kéthely Sándor dr. » 207

Next

/
Oldalképek
Tartalom