Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - Gárdus Ferenc: A végszükség a magyar büntetőjogban [Könyvismertetés]

Tripartitumban már benne van a végszükség jogilag szabályozott fogalma s ennélfogva a kirábbi időkben is mag kellett, hogy legyen, mert hiszen a Tripartitum nem egyéb, mint a felhalmozódott .jogszokások gyűjteménye. Helyesen mutat rá, hogy a Tripartitumból kivehetően a végszükségre csak az élet megmentése végett Lehetett hivatkozni, még pedig nem csak a saját, hanem bárki más életének megmentése végett is. Más életének a megmentése azonban iiem volt kötelesség, erre csak akkor került sor, ha ez életveszélyben lévő a segítséget kérte. Szerző szerint a Praxis Criminalis Ferdinandea (1656.) német hatása határozottan káros volt, mert a végszükséget csak enyhítő körülménvnek tekintette, ami a Werbőczi-féle szabályozással szemben erős hanyatlást mutat. Ugyanez áll szerinte a Carpzow-féle tanokra is. Foglalkozik a szerző az 1791. évi codex de delictis eorumque poenis című javaslattal, mely a büntetés alóli mentesítő oknak tekinti a végszükséget, bár az enyhítő körülmények között tárgvalja azt. Ismerteti a Praxis Criminalis hatását, végül a kitűnő Deák-féle 1843. évi magyar büntetőjogi javaslatot, végre az' érvényben lévő 1878. évi V. t.-cikkben a végszükség tekintetében lefektetett jogelveket. A 3. §-ban a szerző a végszükség jogi természetének dogmatikájával foglalkozik s ennek első §-ában, a 4. §-ban a magyar büntetőjo°i végszükség fogalmát nyuitia s jogi ténvi mivoltáról elmélkedik. Az 5. §-ban a magyar büntetőjogi végszükséget, mint a beszámítást kizáró okot tárgyalja s meghatározza közelebbről eme jellegét. F §-ban is igyekszik tételeit példákkal szemléltetni s élvezetes formában tárja az olvasó elé a Mignonette tengerjáró gőzös hírhedt f joL>á«zi körökben általánosan ismert esetét. A 6. §-ban a magyar büntetőiogi végszükség és végszükség] cselekmény ismérveiről értekezik. A 8. §-ban a magvai' büntetőjogi végszükségnek, mint a bjog által elismert szükséghelyzetnek feltételeit ismerteti. Majd a 9. §-ban a magyar büntetőjogi végszükségben elkövethető cselekmények körét és korlátait tárgyalna. A 10. §-ban a Btk. 80. §-ának „nem büntettetik a cselekmény", „tettes" és „követtetett el" kifejezéseiről értekezik, míg a 11. §-ban a magyar Btk.-nak a végszükségben öszszütköző érdekek tekintetében elfoglalt álláspontját ismerteti. A 12. §-nak a tárgya az a probléma, ihogy vájjon túlléphető-e a Btk. 80. §-a és büntettetik-e? A 13. §-ban értekezésének tárgyai a praetextus és a tévedés a végszükséggel vonatkozásban. Hasznos munkát végzett a szerző, miclrín a 14. §-ban a magyar büntetőjogi végszükséget szembeállította a jogos védelem, a kényszer és a személyes büntethetőséget kizáró okkal. Műve harmadik részében a 15. §-ban a Btk. 80. §-ának fogalmi kiterjesztése mellett foglal állást, törvénytervezetét s végső következtetéseit a 16. §-ban szűrvén le, mikor a Btk. 80., szőnyegen fekvő szakaszának következő átfogalmazását tartja kívánatosnak olymódon, hogy: „— 80. §. Nem bűnös a cselekmény, ha az a tettes, vagy vele bármily érdekeltségben álló egyén életének, súlyosan veszélyez206