Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

lalva mindaz a könnyítés, amelyet a gazdasági szükségszerűség a .jogszabályokat áttörve létrehozott. Helyettesíthető tehát: mind az adós, mind a hitelező személye, sőt maga a szolgáltatás tárgya is (a hitelező beleegyezésével). A merev szabályokon tett e három módosítás közül a harmadik a legnagyobb jelentőségű, mert itt a kötelem gerincét érintő szolgáltatás tárgya lesz helyettesíthető. Ez a könnyítés a pillanatnyilag gazdasági akadályokkal küzdő adósnak nagy könnyebbséget jelent. Előfordul u. i., hogy az adós a teljesítési határidő bekövetkeztekor nincs oly helyzetben, hogy teljesítsen, s ezért arra kéri a hitelezőt, hogy mást fogadjon el teljesítésként, mint. az eredetileg kötelezett dolgot. Alexander A. iskolapéldául azon esetet hozza fel, midőn a földmíves pénztartozását, a hitelező engedélyével, természetben egyenlíti ki.4r>) Az egész intézmény alapja az, hogv a hitelező adott esetben nem köti magát az eredetileg kötelezett szolgáltatás teljesítéséhez, hanem hajlandó mást is „pro soluto" elfogadni. Ez a nagy jelentőség magyarázza meg, hogy ez a gazdasági könnyítés a római jog kiépített intézményévé lett, amely körül a jogtudósok Rómában intenzív vitákat folytattak. Ez az intézmény tette lehetővé, hogy a szolgáltatás tárgyát képező pénzösszeg más dologgal legyen felcserélhető, vagy fordítva. Ez a más szolgáltatás az eredeti „ökonómiai aequivalens"-e - a hitelezőnek tett statisfactio.46) II. A datio in solutum fogalma, története, forrásai és irodalma A datio in solutum intézménye azt a lehetőséget jelenti, hogy az adós a hitelező beleegyezésével az eredetileg kötelezett szolgáltatást más szolgáltatással helyettesítheti. Alapmotívuma és egyúttal leggyakoribb esete az, hogy az adós nincs megfelelő mennyiségű készpénz birtokában, de ugyanakkor más javak felett rendelkezvén, azokat ajánlja fel a hitelezőnek teljesítésül. A római jog forrásaiban a „datio in solutum" kifejezés nem fordul elő, mert ez az elnevezés a későbbi időkből származik. A forrásokban a „solvere" szót használják és mellette alkalmazzák ennek az intézménynek körülírását. így: „aliud pro alio solvere"47), „rem pro re solvere"48), „rem pro pecunia solvere"49), „rem in solutum dare"50), „pro soluto rem dare"51), sőt egy helyütt „in solutum dare"52). A datio in solutum, vagy ahogyan Karlowa és Kretschmar nevezik: „in solutum datio", szószerint solutio céljából való adást jelent53), azaz oly szolgáltatást, amely azt célozza, hogy a felelősségi kötelék feloldassék. Magyarul leghelyesebben „teljesítés helyetti «) Alexander A. 5. 1. 46) Kretschmar. 51. 1. 47) Gai I. III. 168. 48) Dig. 23. 3. 25. 48) Dig. 12. 6. 26. 4. 60) Dig. 16. 1. 5. 51) Dig. 13. 7. 24. pr. 52) Cod. 8. 42. 10. 53) Karlowa II. 1380. 21