Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

adásnak" nevezhetnők. A datio in solutum kifejezés azonban nem a legszerencsésebb, mert a fősúlyt ez az elnevezés a „dare"-ra, azaz az aliudnak solutio céljából való átadására helyezi. Márpedig, mint később látni fogjuk, nem a „dare" a fontos momentum itt, hanem az aliudnak a hitelező által való elfogadása teljesítés céljából. A datio in solutum német elnevezése az ú. n. általános jogban („gemeine Recht"): „Leistung an Zahlungsstatt" — fizetés helyetti szolgáltatás,54) az ú. n. „allgemeine Landrecht"-ben pedig „Angabe an Zahlungsstatt".55) Az esetek nagyobb részében fedi ez az elnevezés a datio in solutum fogalmát, mert a solutio eredetileg pénz, ilL nyersércben56) való fizetést tartalmazott eredetileg, sőt ez a felfogás érvényesül általában később is. A Leistung an Zahlungsstatt kifejezés azonban mégsem tökéletes, bár „die datio in solutum — mondja Steiner — bedeutet für gewőhnlich Hingabe einer Sache, statt Geld."57) Nem tökéletes mégpedig azért, mert nem mindig pénztartozás azon kötelem tárgya, melyet datio in solutummal akarunk megszüntetni, hanem lehet más dolog is. Márpedig a német „Zahlung" — fizetés, pénztartozás lerovását jelenti. Helyesebb az újabb német terminológia, amely — mint azt a német BGB. 364. §-ában látjuk — a datio in solutumot „Leistung an Erfüllungsstatt"-nak nevezi az adós szemszögéből nézve, ill. „Annahme an Erfüllungsstatt"-nak a hitelező oldaláról tekintve.58-59) Ugyanígy csoportosíthatjuk a datio in solutumra utaló forráshelyeket is: „in solutum dare"60), „pro soluto dare"61), az adós oldaláról: „in solutum accipere"62), „pro debito accipere"63) a hitelező részéről. A datio in solutum fogalmának szabatos meghatározása az ide vonatkozó, egymással ellentétben álló irodalmi felfogások miatt nehezen állítható össze. E kérdést illetőleg már a klasszikus jogászok közt is bizonyos ellentéteket látunk. Marcianus és Paulus szerint a datio in solutum a fennálló követelési jogot akarja megszüntetni.6*) Ülpianus — akire e kérdésben Steiner is hivatkozik — a datio in solutum lényegét kétoldalú lemondásban látja.65) U. i. mind az adós, mind a hitelező lemondanak egy-egy vagyonrészről, hogy helyette egy másik jogi helyzetet szerezzenek meg, ami rájuk nézve bizonyos gazdasági előnyt jelent. A hitelező lemond a debitumról, azaz arról a vagyontárgyról, amellyel az adós a kötelem alapján neki tartozik, az adós pedig a szolgáltatandó vagyontárgy helyett adandó ú. n. aliud-ról. így azután a hitelező is, — mivel az aliud átadásának kö54) Rőmernél is. 55) Feüir. 2. 1. ™) Sztehlo. D. i. B. 419. 57) Steiner. 115. 1. 38) Berndorff szerint az Annahme helyesebb a Leistungnál, mert jobban kifejezi a felek egyező akaratát. 8. 59) A Code Civil terminologája — „la dation en payement". 00) Dig. 16. 1. 5. 61) Dig. 13. 7. 24. pr. 62) Dig. 49. 14. 13. 10. 63) Cod. 4. 35. 22. 2. «4) Dig. 46. 3. 46. és 46. 3. 60. M) Steiner. 55. 1. 22