Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)
1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]
ja36) (megragadási hatalom, rendelkezés alá vetési jog az adóssal szemben nemteljesítés esetén) a bíró ilyen ítéletkijelentésétől volt függővé téve. Az előbbieket összegezve: a solutio tula.idonképen nem más, mint feloldás (ami betűszerinti fordításban is megfelel a „solutio"nak) a kötöttség (obligatio), másképen felelősség alól. Ha tehát az obligatio felelősség, a solutio felelősségfeloldás lesz. (Brinz.) Ha pedig figyelembevesszük Ulpianus azon kijelentését, hogy: „solvere dicimus eum, qui fecit, quid facere promisit"37), akkor minden felelősségfeloldás — még szolgáltatás nélkül is — solutio. Ez azonban csak elv, mert a solutio általában a szolgáltatás eszközlése kötelemfeloldó (felelősségfeloldó) hatállyal és szándékkal,38) szűkebb értelemben véve pedig teljesítés, ül. fizetés.39) A solutio tárgya a kötelemben megállapított szolgáltatás teljesítése, ami legtöbbnyire pénzfizetés által, de gyakran természetben való szolgáltatással (a forráshelyek szerint:40) homo certus, res, fundus, frumentum, oleum, operae) történt. Az utóbbi tehát általában lehetett rabszolga, egyéb ingó, ingatlan, vagy munkaszolgáltatás. A per aes et libram solutio a res mancipire vonatkozott csak, míg a mellette a magánforgalomban kialakult formátlan solutio a res nec mancipire.41) A római jog teljes kifejlettségében azonban ezek a különbségek elmosódtak, s a szolgáltatás tárgyára vonatkozólag csak néhány megszorítás áll fenn; éspedig: a szolgáltatásnak megengedettnek, lehetségesnek kell lennie és ne legyen a felek szabad tetszésére bízva, hanem pontosan meghatározható legyen.42) Az említett feltételek közül a legutóbbit figyelembevéve, azt mondhatjuk, hogy a solutio tárgyát képező szolgáltatásnak úgy, oly mértékben, mennyiségben, minőségben, (helyen, időben) kell történnie, mint ahogy a kötelem keletkezésekor ezt a felek egyező akarata megállapította, vagyis amint ezt Endemann tömören összefoglalja: „Das Geschuldete muss geleistet sein: in vollem Umfange, mit rechtem Inhalte, zur gebotenen Zeit, am richtigen Ort."43) A gazdasági élet azonban a legmerevebb jogszabályokon is képes győzedelmeskedni és a gazdasági szükségszerűség igen gyakran áttöri a jogszabályok által felállított gazdasági korlátokat. Ezt látjuk a solutionál is. A. gazdasági élet u. i. a merev formalitásokat, azok érvényét itt is aláásta és utilitarius elveit itt is érvényesítette. „Nem szükséges — mondja Rátvay — hogy az adós fizessen, fizethet helyette más is; nem szükséges magának a hitelezőnek fizetni, fizetni lehet a „solutionis causa adiectus persona"-nak is. Fizetésszámba megy az is, ha az adós a hitelező beleegyezésével a kikötött szolgáltatás helyett más szolgáltatást ad."44) E pár sorban tömören össze van fog36) Steiner. 3. 1. 37) Dig. 50. 16. 176. 3») Nem s. a vett tárgy átadása. 39) Alexander E. 9. 1. 40) Steiner. 34. I. 41) Lásd 19. L 42) Schaeffer. 72. 1. *3) Endemann. 196. 1 44) Rátvay. 169. 1. 20