Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)
1937 / 1. szám - Rokonvonások a magyarországi ref. egyház 1928. évi alkotmánya és az ev. egyház uj törvényei között
hogy az új ev. egyházi törvények a ref. egyházalkotmány gerincét képező zsinat-prezsbiteri elveit teljes mértékben magukévá tették, sőt bizonyos vonatkozásban ez utóbbit meghaladóan kodifikálták. Mert míg a ref. egyházban a prezsbiterium csupán a legalsó közigazgatási fokon, tehát az egyházközségnél nyert tulajdonképeni szervezetet és széles alapokon kidolgozott jogkört, addig az új ev. egyházi törvények a prezsbiteriumot a közigazgatás valamennyi fokozatán bevezették és rendszeresítették. A gondolat: a prezsbiteriumnak intézkedő és sokoldalú aktív ténykedést lehetővé tevő jogkört adni — így az ev. egyházban is érvényesült s jótékony hatását bizonyára éreztetni fogja, hiszen a ref. egyháznál ugyanez a szempont és elv évtizedek nehéz próbáit állotta ki sikerrel. Az anya-, leány- és fiókegyházközségeknek továbbra is érvényben maradó fogalmai mellett a ref. egyházalkotmányhoz hasonlóan az új ev. egyházi törvények is bevezetik a missziói egyházközség-tipust. Ez és a szórványgondozásnak törvényi kodifikálása az egyházpolitika új törekvéseiként jelentkeznek. Figyelemreméltó az új ev. egyházi törvénynek az a része, amely az egyházközségi közgyűléssel foglalkozik. Kétségtelen, hogy az ev. egyház e téren egészen más fejlődésmenetet mutat, mint a református és éppen ezért látszik indokoltnak az a szívós ragaszkodás, amellyel az új törvények az egyházközségi közgyűlés iránt viseltetnek, szemben a ref. egyházalkotmánnyal, amelyben világosan föltalálhatók a közgyűlés megszüntetését követelő s egy jövőbeli fejlődés során e követelést előreláthatólag valóra is váltó egyházalkotmányi törekvés előjelei. A közeledés, amely a prezsbiterium föntebb már érintett bevezetésével a két egyház alkotmánya között észlelhető, fokozottan előtérbe nyomul, ha az egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlések tagozódását, jog- és feladatkörét szemléljük. Azonban, míg az autonómia megvédését a ref. egyháznál az említett közgyűlések kellően kiépített ügyköre vállalja magára, addig az ev. egyháznál az új törvények értelmében részt kérnek e munkából a közigazgatás valamennyi fokozatán bevezetett prezsbiteriumok. Különösen figyelemreméltó és értékes vonása ez az új ev. egyházi törvényeknek, hiszen az önkormányzat fokozott védelme egyértékű az önálló és fejlődésképes egyházi lét védelmével. Az új ev. egyházi törvényben a m. kir. honvédséghez tartozó egyháztagok lelki gondozásáról, azaz a közös protestáns tábori püspökség felállításáról szóló III. t. c. teljesen azonos a ref. egyházalkotmáiny e tárgyban alkotott IV. t. c.-ével. A szószerinti átvételre itt a ref. egyházalkotmány már megtörtént államfői jóváhagyása prejudikált. A szabályrendeletalkotás — mint egyes és főleg a körülmények változását követni hivatott jogviszonyok rendezési lehetősége — eléggé tág körben érvényesül az új ev. egyházi törvény életviszonyokat rendező szakaszaiban. Különösen észlelhető ez a nyugdíjintézetről szóló IV. t. c. és a lelkészválasztási eljárást szabályozó II. t. c. 31. §-ának rendelkezéseiben. Bár a ref. egyházalkotmány ismételten ad felhatal42