Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Az egyházi törvénykezésről alkotott zsinati törvénycikk

Arra pedig egyenesen felszólítunk titeket testvérek, hogy szedjétek rendbe a rendetleneket, bátorítsátok a kétkedőket, gyámolítsátok a gyengéket és legyetek türelmesek mindenkivel szemben (I. lev. V. 14.). A Szentírásban gyökerezik tehát a gyülekezet bíráskodása tagjai erkölcsi és gyülekezeti magatartása fölött. Ebből fejlődött ki az egyháznak a hatalmas bírói joghatósága, amely korszakonkint a világi hatalom bíráskodását háttérbe szorította ott, ahol az egyházi hatalom tekintélyben a világi fölé emelkedett s ahol az egyház jogalkotása és bírói szervezete a világit felülmulta. Az egyházi jurisdictio kifejlődésével azonban a .gyülekezet közreműködése a bíráskodásban mindinkább háttérbe szorult s kialakult a római katolikus egyháznak az az álláspontja, hogy a bíráskodásnak a jus divinum szerinti szervei: a pápa és a püspökök. A reformáció az egyházi hatalmat általában s így a bíráskodás hatalmát is magának az egyháznak, a hívők közösségének adta vissza (Schmalkaldeni cikkek, Tractatus de potestate et primatu papae). Mind a Szentírással, mind egyházjogunk különös tételeivel megegyezik tehát az egyházközségi bíráskodás az egyháznak rendbontó és közmegbotránkoztatást okozó tagjai fölött. A történelmi folyamattal is megegyezik az ilyen irányú törvényalkotás. Az evangélikus vallás Magyarországon elsősorban a városokban hódi .ott teret abban az időben, amikor a városi élet; a mohácsi vész utáni vérzivataros századokban a városfalak közé szorultan folydogált, a legapróbb részleteiben is és kicsinyesen szabályozva a városi és a céhstatutumokkal. Ebben a korban, amikor a köz annyi sok oldalon figyelte, ellenőrizte, szabályozta az egyénnek, a családnak magánéleté';, természetes volt, hogy az egyház még inkább és joggal kívánta magának ezt a szerepet. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Luther minden vonatkozásban megrajzolta a keresztény ember és keresztény család életének gyakorlati alapelveit is. Együtt járt ezzel természetesen a beható, élénk pasztoráció és a közvetlen, a templomi életen túl is érvényesülő szoros kapcsolat; az egyház és a hívek között. A francia forradalom eszméinek érvényesülése, a túlzott individualizmus az egyház ós a hívők közötti szoros; kapcsolatot feloldottta. Erősítette ezt a folyamatot a XIX. század anyagias és rációnál isztikus irányzata, úgy hogy a mi korunkban már elodázhatatlan szükségesség a gondoskodás az egyház és a hívők közötti szorosabb kapcsolat helyreállításáról. Az egyház nem lehet sem csupán a templomi szószékről elmélkedő szemlélője a világ folyásának, sem nem akarhatja kezébe venni a világ folyásának intézését, hanem a kettő közötti helyesen megválasztott középúton járva minden eszközt meg kell ragadnia, hogy hívőinek gondolkodását, cselekvését, életét a keresztény hit közvéleményei nek megfelelően irányítsa. Ennek egyik kísérlete a kezdeményező lépés arra, hogy az egyház és a hívők közötti szorosabb kapcsolat — úgy, amint kezdetben volt — helyreállíttassák. Hogy a mind dogmatikus, mind történelmi, mind gyakorlati szem38