Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Az egyházi törvénykezésről alkotott zsinati törvénycikk

pontból igazolt kezdeményezés helyes eredményre fog-e vezetni, azt előre, megjósolni természetesen nem lehet. A szándék helyes megvalósítása nemcsak a törvényalkotás helyességétől, hanem főként a végrehajtás helyességétől függ. A zsinati tárgyalások során egyesek keveselték azokat az eszközöket, amelyeket az egyháztagok fegyelmezésére az egyházközség kezébe adunk. Szerény nézetem szerint a zsinati törvény helyesen üettte, hogy szigorúbb eszközökhöz nem nyúlt. Pál apostol is a fentebb idézett! leveleiben mindenkor hangsúlyozta a megértést, a szelidséget, a szeretetet még a megtévedt testvérek irányában is. Ha valaki valami ballépést követ el — írja a galatabelieknek — igazítsátok az olyat jó útra a szelídség lelkével. (VI. 1.) A tesszalonikaiaknak is azt köti lelkükre, hogy: Ha valaki e levélben foglalt szavunkra nem hallgat, bélyegezzétek meg s kerüljétek társaságát, hadd szégyelje magát. Hanem azért ne tartsátok ellenségnek, sőt ellenkezőleg, intsétek meg mint testvért (II. levél III. rész 14—15.). c) Az úgynevezett kényszerű nyugdíjazási eljárást a törvénykezésről alkotott törvénycikk az egyházi közigazgatás körében felmerülő vitás kérdések keretében a 146. és 147. §-ban szabályozza. Egyházunk szempontjából örömmel kell fogadnunk ezeket a rendelkezéseket, amelyek egyrészt módot adnak arra, hogy akarata és a gyülekezet akarata ellenére is nyugdíjazni lehessen azt, aki szolgálatának ellátására képtelenné lett, másrészt a bírói eljárás útján biztosítékot nyújtanak arra, hogy ezzel a kemény fegyverrel csak akkor élhetnek, ha a törvényes előfeltételek valóban fennállanak és az egyházi közérdek követeli. d) Sok szó hangzott el a zsinaton a felterjesztésnek arról a negyedik pontjáról, amely a közigazgatásnak és a törvénykezésnek szétváiaszátasát pendí'tlette meg. Ezt iá gondolatot nem váltotta valóra a zsinat, vagy legalább is nem abbam a mértékben, amint azt sokan kívánták. Sietek hozzátenni, hogy ezt nem tartom hibának, sőt igénytelen nézetem szerint az ellenkező lett volna hiba. A közigazgatás és bíráskodás szétválasztásának a jelszavával is úgy vagyunk, amint sok más jelszóval. Bizonyos helyzetben helyesnek felismert, kívánalmat egy-egy röpke szóba, vagy rövid mondatba foglalva szájról-szájra, írásból-írásba adnak tovább, s mikor már időben, térben tövükről messze elszálltak, tisztelet önálló tárgyai lesznek, mintha abszolút igazságok volnának. Az államhatalmak szétválasztásának Montesquieu-i elve a francia abszolutiizmus ellen keresett védelmet abban, hogy a királytól vagy kormányától függő, annak utasításaihoz kötött tisztviselők ne ítélkezzenek. Egyházunkban nincs egy kézben összefogott; önkényes hatalom, hanem minden tisztséget vagy maguknak az egyháztagoknak a közületi, vagy az általuk kiválasztott egyes személyek, de ezek is a hívek bizalmából s a hívek ellenőrzésével Iának el. önkényessé semmiféle hatalom egyházunkban nem válhatik. Nincs meg tehát az ok, amiért a közhatalom szétbontását szigorúan keresztülvigyük. A törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalmat bátran lehetne egy kézbe egyesíteni, abszolutizmus ebből nem szülét39