Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Az egyházi törvénykezésről alkotott zsinati törvénycikk

alá tartoznak mindazok, akik egyházi tisztséget viselnek vagy egyébként az egyház szolgálatában állanak. E szerint tehát valóban minden egyházi funkcionárius az egyház fegyelmi hatósága alá fog tartozni, amint ez a §-nak az említett általános szabályt tartalmazó bevezetését követő részletes felsorolásból is megállapítható. b) Megvalósítja a törvénycikk az egyháztagok fegyelmezésére vonatkozó gondolatot is óvatos, megfontolt; kezdő lépéssel. Amint várni lehetett, ez a kezdeményezés élénk vitát keltett a zsinaton. Voltak, akik ellenezték, mások meg kevésnek tartották, erélyesebb lépést kívántak. Szerény megítélésem szerint a zsinat a törvénycikk VI. címébe iktatott három szakasszal (175—177.) a helyes úton jár. A szóbanlevő rendelkezések mind dogmatikai, mind történelmi, mind célszerűségi szempontból helyt állanak. Ha Pál apostol leveleiből végigkísérjük az első keresztény gyülekezetek életét, megállapíthatjuk, hogy az apostol egyenesen kötelességévé tette a testvéreknek, hogy a gyülekezet körében a feddhetetlen tiszta életre ügyeljenek, a tévtanokat hirdetőket, az egyenetlenséget szítókat, a rossz példaadókat megintsék, kerüljék, sőt távoltartsák. Az efezusi gyülekezet véneitől így búcsúzik: Tudom, hogy távozásom után ordas farkasok jönnek közétek és azok a nyájat nem fogják kímélni. Sőt közöttetek is támadnak olyan férfiak, akik ravasz beszédükkel magukhoz édesgetik a tanítványokat. Vigyázzatok azért s ne feledjétek, hogy három éven át, mind éjjel, mind nappal, könnyek közt szüntelen intettem mindenkit (Ap. csel. XX. 30—31.). A római gyülekezetet így inti levelében: . . . azon legyetek, hogy ne adjatok okot testvéreiteknek a megütközésre vagy megbotránkozásra (XIV. 13.) ; . . . viseljetek tehát gondot egymúsra, ahogy Krisztus is gondot viselt rátok az Isten dicsőségére (XV. 7.). Sok gondja, baja volt az apostolnak a korintusi gyülekezettel. Első levelében kemény szavakkal feddi a gyülekezetet: Nem tudjátok-e, hogy ti az Istennek temploma vagytok s az Istennek lelke lakozik bennetek? Aki az Isten templomát megrontja, azt az /&i ten is megrontja (I. Kör. III. 16—17.). Szinte fenyegetésként hatnak a következő szavai: Mit akartok? vesszővel menjek hozzátok, avagy szeretettel és a szelídség lelkével? (I. Kor. IV. 21.). Ugyanebben a levelében erélyesen követeli a botrányos életűek megfékezését, sőt} kivetését a gyülekezetből: Közbeszéd tárgya nálatok az a botrányos élet, — írja (I. Kor. V.) — amely még a pogányoknál is hallatlan. És ti mégis gőgösködtök, ahelyett, hogy mély gyászt öltve, kiközösítenétek azt, aki e dolgot cselekédte. Nem tudjátok-e, hogy egy kis kovász az egész tésztát megposhasztja? Vessétek ki hát a régi kovászt, hogy új tészta legyetek. Ne érintkezzetek olyannal, aki parázna, csaló, káromló, bálványimádó, részeges vagy rabló. Az ilyennel még egy asztalhoz se üljetek. Mert mi közöm nékem a körön kívül állók megítéléséhez? Hát ti nem a körön belül állók felett ítélkeztek? Vessétek ki tehát a gonoszt nyugatok közül. Még az eljárás mikéntjére is ad útmutatást az apostol, amikor ezt írja : Minden ügy két vagy háront tanú vallomása alapján álüapUtassék meg (II. Kor. XIII. 1.). Megírja a tesszalonikaiaknak is: 37