Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A honoráciorok főszerzői joga

Kövy, Huszty és mások a Hk. I. 18. c-t régen úgy értelmezték, miszerint férj kénye-kedve szerint rendelkezhetett — úgy élők közt, mint halál esetére — vagy szerzőlevélben elismert női ingatlanvagyon felett is. Egészen más volt a fejlődés nemesek közt az ingók és ingóknak tekintendő jogok (zálogos birtokjogok) tekintetében. A Hk. I. R. 98. c. szerint: utódok hijján a férj minden (akár öröklött, akár szerzett) ingóinak a feleség a törvényes örököse. Az 1687:XI. t. c. az ingókban való öröklést később kölcsönössé tette a házasfelek között. E fejlődést az I. T. 10. szakasza tetőzte be, amely az ingó mellett a házasság alatti ingatlan-szerzésekre is kölcsönössé tette a hitvestársi öröklést. A Hk. I. R. 99. c. szerint (ma is élő jog): ha utódok maradtak, nemesek közt a feleség egy gyermekrész örökös az ingókból, az I. R. 101. c. szerint az 50 tagon aluli ménesből a felét kapja a feleség, férje legjobb ruháját és kocsilovait pedig mindig a feleség örökli." A Hk-nek fent idézett forráshelyeiből kétségtelenül kitűnik, hogy téves azon felfogás, mintha a nemesek közt ingókra nézve valamely különleges, főleg pedig ú. n. „közszerzeményi" szabályozás foglalt volna helyet. Csak annyi igaz, miszerint az ingószerzéseket a feleségnek erőteljes öröklési igényei terhelték. Ezen öröklési jogokat az 1687:XI. tc. ingókra nézve kölcsönössé tette. A főszerzői jog tartalma akkor bukkan elő élesen, ha a Hk. I. R. 18. c-t a III. R. 29. c. 2. §-ával szembehelyezzük. Utóbbi forráshely u. i. a „Quomodo res mobiles et immobiles rusticorum inter filios et filias dividantur?" kérdésre azt feleli, hogy „Verum, si páter de sua portioné testamentum condere voluerit, id quidem facere poterit, absque tamen fraude uxoris. Nam uxor in rebus per maritum suum, stante conjugio conquisitis, semper particeps, et condivisionalis efficietur. Ita, quo viro intestato decedente, ad eam universa bona sua per ipsum, ut praefertur, conquisita devolventur." (Ha az atya saját .osztályrészéről végrendelkezni akar, ezt megteheti, de csak feleségének megrövidítése nélkül. Mert a feleség abban a vagyonban, melyet férje a házasság tartama alatt szerzett, mindig részessé válik, úgy, hogyha a férj végrendelet nélkül halna el, az egész vagyon, amit a férj szerzett, feleségére fog háramlani.) E szakasz jól megfigyelendő, mert az 1840:VIII. tc 8. §-án kívül erre szokott az irodalom, mint a közszerzemény bölcsőjére hivatkozni. E hivatkozás nem egészen korrekt, hisz1 e szakasz azon kérdésre felel, hogy miként kell az apának végrendelkeznie, tehát nyilvánvalóan csak öröklési igényt ad a feleségnek a házasság tartama alatt összegyűjtött javakra és nem élők közötti vagyonjogi igényt. Végrendelet hijján az összes szerzéseket a feleség örökli, de végrendelet esetén sem lehet őt a szerzések fele részéből kirekeszteni. Ez a forráshely továbbá csakis a nőnek ad öröklési igényt a 277