Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A honoráciorok főszerzői joga

ság folyama alatt is élő „speciális eszmei tulajdonközösség" (Jancsó), vagy legalább is erre vonatkozó igény. (Grosschmid.) Ahol a továbbiakban nemeseket és honoráciorokat kellene említenünk, sok helyen csak honoráciorokat említünk. Az ezen osztályokon kívül állókra pedig a Hk. II. Rész, 4. cím szerint a „köznép" kifejezést használjuk. II. A Hk-nek a házasság alatti szerzésekről szóló részei. Ide vonatkozólag jól mondja Illés József (Hsgi vagyonjog az Árpádok alatt. 1900. 4. 1.), hogy Werbőczy koráig fennmaradt oklevelekből semmiféle házassági vagyonjogi szabály ki nem hámozható, „Werbőczyig csak Werbőczyt ismerjük és jóformán Werbőczy után is csak őt." A Hk. alaphangját a II. Rész, 4. cím jellemzi legjobban, amikor „nép" alatt csakis a nemeseket érti. E korban tényleg csak a báró, mágnás és nemes volt a teljes jogú ember, az 1844: IV. t. c-ig csakis ők szerezhettek nemesi ingatlant, a jobbágy az akkori fővagyonnak, az ingatlannak inkább rabszolgája, mint birtokosa volt, hisz földjéért örökösen úrbéri, majorsági és egyéb szolgáltatásokkal tartozott, évszázadokig röghöz volt kötve, s sokáig meg volt fosztva szabad költözködési jogától is. A Dósa lázadás leverése után a nemesek fényes élete teljesen háttérbe szorította a robotoló köznép gazdasági és jogi érvényesülését. Nem csoda így, ha a nemzeti házassági vagyonjog alaptípusa nem a köznép joga, hanem a nemesek joga volt. A nemes házastársa ingatlanszerzését a Hk. I. 18. cini a következőképen jellemzi: „Magvarország ellenségektől környezve s ezek torkában fekszik, melyet eleink mindig csak karddal és fegyverrel szoktak oltalmazni és védeni, jószágaikat és birtokjogaikat is katonai szolgálattal és vérük ontásával szerezték... már pedig asszonyok és hajadonok nem szoktak fegyverrel katonáskodni és az ellenséggel küzdeni, és ezt nem is tehetik." — Más szóval e forráshely azt szegezi le, hogy a katonai szolgálat a birtokjogok fő szerzési módja, és az ilyen ingatlanszerzésnek csakis a férfi lehet az alapja. Innen ered a férj főszerzői jogának a fogalma. A katonai szolgálat jutalmaként adott birtokadomány azonban csak egyik szerzési mód volt, de nem egyedüli, hiszen egyéb szerzésekről is szól a Hk. Az I. R. 5. és 57. cím kimondja elvként, hogy 1. §. „a saját szolgálataival szerzett és nyert, vagy saját pénzén vett és vásárolt fekvőjószágai és birtokjogai felett minden birtokos nemes életében szabadon rendelkezhetik." 2. §. és ugyanez a szabály az egyéb szerződéssel és fiúsítással szerzett vagyonra is. A szerzések alaptípusa a Hk. előtt minden esetre a férfi javára szóló birtokadományozás volt, de a férj az adománylevélbe, vagy más szerzőlevélbe felesége nevét is beírathatta. Ilyenkor utódok hijján a házasfelek egymás után kölcsönösen örököltek (Hk. I. R. 48. c.) nemcsak az adományozott, de a vásárolt jószágokban is, de ő utánuk már csak a fiúk örököltek, hacsak „a mindkét ágra" záradék a szerzőlevélbe be nem Íratott. A főszerzői jog nagy erejét az mutatja legjobban, hogy Georch, 276