Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 6-7. szám - Az államfő jogköre a végrehajtás és bíráskodás irányában

pításra jut, hogy míg Romániában 25-el, Jugoszláviában 69-el és Csehszlovákiában 129-el gyarapodott, addig nálunk ,4-el csökkent ezen tanszékek száma. Csekély vigasz, hogy az utánpótlást tekintve (magántanárok és címzetes tanárok) sokkal erősebben állunk a déli és keleti szomszédnál. Csehszlovákia azonban kb. állja a versenyt e téren is velünk és nem kétséges, hogy Románia és Jugoszlávia is elég gyors ütemben kitölthetik a ma még mitőlünk elválasztó nagy szakadékot: ha nem is teljesen. 1908-ban a budapesti egyetem hallgatóinak számát tekintve a 7-ik helyen állott, ma a 25-ik helyen. Viszont a bukaresti azidőtájt a 20-ik helyen, ma már az 5-iket foglalja el. Ebből, de több más, itt részletesen már nem ismertethető adatból is kiviláglik, hogy nálunk a főiskolai hallgatók száma arány lagosan éppen nem valami nagy, (ezt annak idején Laky már megállapította főiskolás statisztikájában), csupán az ország felvevőképességéhez mérten nagy. Ami persze éppen elég nagy baj. De azért vigyázat!: „A kiművelt fők sokaságát, a Széchenyi-postulátumot nem szabad a pillanat-szükségek szemszögéből kiindulva elejteni. A felvevőképesség hogy miért kicsi: ez elég köztudomású. Elveszett országrészek intelligenciájának ideáramlása, kényszerű elhelyezése, a nyugdíjterhek esztelen és félelmetes feltorlódása, ami persze egyúttal egyik hatalmas akadálya is annak, hogy kultúránknak megfelelően fejlesszük felsőoktatásügyünket. Ebből a szemszögből nézve az a megbélyegezendő eljárás, hogy a kis entente államok ránk zúdították az eltartandó közalkalmazottak ezreit és viszont az ellátási és nyugdíjterhek alól kivonták magukat, egyik legnagyobb veszteség számlája és politikai csődje is volt az utóbbi másfélévtized magyar közéletének. (Persze e mellett a magunk részéről nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy a megterhelés eloszlásában az adórendszerünkben és a termelés minőségi és mennyiségi elégtelenségére is kiható jövedelemeloszlásunk mai formájában is egyik gátját látjuk annak, hogy a magyar állam a felsőoktatásügy támogatásában nem kelhetett versenyre a szomszédos államokkal; jóllehet nagy és értékes áldozatok voltak nálunk is. (Gondoljunk csak a debreceni és szegedi klinikákra.) A „Következtetések" c. fejezetet ismertetés helyett — el kell olvasni! Igen nehéz volna ezt vázlatosan ismertetni. Ugyanis anynyi a megszívlelésre méltó (néha ellenmondásra is indító) gondolat és terv, hogy jóformán csak címszavaknak felsorolására szorítkozhatunk. Ereky követelményei közül kiemeljük a következőket: 1. Elsősorban a műszaki és mathematika-természettudományi tanszékek számát kell — jól felszerelt intézetekkel egyetemben — szaporítani. Debrecen és Pécs ezirányú hiányai orvoslandók először. De a mai túlzottan leszállított tanszék létszámmal senyvedő és elsőrendű kuturmunkásság folytatására ezidőszerint alig képes többi 234