Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

meg akar felelni a magyar nemzet, akkor nem fél lélekkel kell beleilleszkednie a nagyhatalmi gondolatba, hanem magának kell e gondolat hordozójává válnia és testvériesen kell megosztania ennek a gondolatnak hatalmi erőit azokkal a népekkel, amelyek körülveszik és amelyek Szent István koronájának országában és közvetlen az ősi határok mellett élnek és saját nemzeti mivoltukról lemondani nem tudnak. Ezt a gondolatot képviseli minden józan és a történelmi fejlődés iránt fogékony magyar ember előtt a lequeitiói száműzött gyermek-király." A továbbiakban azután a magyar nemzetnek abban látja egyetlen nagy és igazi nemzeti célját, hogy a Duna völgyében a nagyhatalmi állásnak valódi erős és megingathatatlan főpillére legyen. Mi más ez, mint burkolt szavakban, de félre nem érthetően elismerése a nagy egésznek mint öncélnak, a magyar nemzeti és állami öncélúság alárendelése e magasabbrendű cél alá és bejelentése annak, hogy a nagy egészben a magyar nemzeft csak a többi nemzetekkel egyenjogú néptörzs, mely ennélfogva csak a saját „letelepülési területén" jogosult uralmat gyakorolni és egyúttal végleges eltemetése a magyar területi integritás eszményének. És ezt a gondolatot képviselte cikkíró szerint a száműzött gyermek-király, kit az ő felfogásával helyesebben császár-királynak kellett volna minősítenie. Lehet talán, hogy a cikkíró tévedett s az általa jelzett gyermekkirály ifjúvá serdülve és férfivé megérve nem képviseli és nem fogja képviselni ezt a gondolatot, de az ilyen felfogásokban rejlő veszedelem elhárítására nem elegendő egyetlen halandó személyébe helyezett bizalom. 9. Ilyen veszélyekkel szemben a legitimista körök egyrésze azzal igyekszik a nemzetet megnyugtatni, hogy nem kell félni attól, ha a visszatérő legitim király osztrák uralkodóvá is válik, mert az ilykép Ausztriával visszaálló kapcsolat csak ú. n. tiszta perszonál-unió lesz, mely semmikép sem érinthetné Magyarország függetlenségét katonai és külpolitikai szempontból. A tiszta perszonál unióval való biztatás kielégíthetett volna akkor, mikor Ausztriával szorosabb viszonyban voltunk, s mikor annak elérése nagy haladás lett volna az állami önállóság felé; de most, mikor a teljes közjogi önállóságot elértük (a trianoni szuverénitás-csonkítások más lapra tartoznak), most ujabb fejedelmi unió még a tiszta perszonál unió formájában is az elért állami önállóságtól való visszalépés volna. Ám ha tiszta perszonál unió mellett állíttatnék is vissza a most már Csonka-Magyarország és Csonka-Ausztria viszonya, hol van a biztosíték, hogy az úgy is fog maradni. A történelemben minden perszonál unió átmenetinek bizonyult és vagy megszűnt, vagy átalakult reál-unióvá avagy még szorosabb kapcsolattá. Az a kis nemzet-töredék is, amely Í526-ban I. Ferdinánd osztrák főherceget 175