Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Az alkotmány főkérdései az ev. zsinaton

Az alkoímány főkérdései az ev* zsinaton Az egyházi törvényhozás sokkal nehezebb feladat elé állítja a törvényhozókat, mint az állami. Köz törvényeinkben az a jogállam nyer fundamentumot, amely, bár a jogeszme a lelke, feltétlen és zavartalan érvényesülése érdekében sohasem restéi a hatalom eszközeihez nyúlni. Egyházunk fundamentuma azonban és lelke its egyben, nem a paragrafusokba szedett törvény, hanem az „írás" és benne az „Ige" tör megvalósulásra. Fennmaradásának igazi biztosítékai, — miként Platón ír ideális államáról, — nem annyira a törvényben és szervezetekben, „amelyek csak támasztékai az emberi gyarlóságnak", hanem csakis „a szívben találhatók fel." így a hatalom is, amellyel él, valójában erkölcsi hatalom és ha a törvényekhez, a hatalom közönséges fegyvereihez fordul, ezzel bizonyos mértékig máris erkölcsi uralma elégtelenségét vallja be. Zsinat, amely egyházi törvényeket alkot, Isten szeme alatt fűzvén a paragrafusokat, erről sohasem szabad megfeledkezzék. De az egyházi törvényalkotásnak, e veszélyes bölcseimi kötéltáncon kívül, még egyéb nehézségei is vannak. A zsinat nem permanens törvényhozó szerv, — mos! íme 40 év multán ült újra össze, — kapcsolata az egyházi élettel sohasem állandó, nem kipróbált és nem is kipróbálható. Ha homályosan vagy torzultan tükrözik benne a valóságos közakarat, tükrét nehezen lehet letörölni vagy újrafoncsorozni. Kellő folytonosság híján, nehezebben érzi meg és érvényesítheti helyesen a kinetikus élet követelményeit. Kényelmetlen és erős korlátok közé szorul, komolyan megfontolandó, időt igénylő munkájával, a szűkreszabott idő és még jobban a súlyos áldozatokba kerülő, verejtékesen megszerezhető anyagi fedezet által. A nagy elvi kérdések nyugalmas tisztázására ilykép alkalma s módja sincs és a vitában kitisztuló elvi ájékozottság hiányában, elhatározásaiban nemcsak az idők méhében megérlelődött gondolatok, hanem a pillanatnyi benyomások iránt is felette fogékony. Aki mindezeket, — akár törvényhozó, akár kritikus, — végiggondolja, nem lehet kétségben a felől, hogy a zsinati munka, úgy az anyag megválasztásában, mint a reformok mértékében is, fokozott óvatosságot követel. Ha helyesen és célszerűen akarja tehát feladatait betölteni az egyházi törvényhozás, úgy — mellőzve minden különösebb buzi