Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Az alkotmány főkérdései az ev. zsinaton

galmat a törvénygyártás terén, — csakis azokat a kérdéseket szabályózhatja, amelyeknek törvényi rendezését a szükség követeli és csakis azokat a reformokat valósíthatja meg, amelyek az egyházi közvéleményben megértek, az előkészítés munkájában é|s a viták próbáján kikristályosodtak. Zsinatunknak az egyházalkotmány alapvető, szervezeti és kormányzati részében megvalósított reformjait vizsgálván, a kiinduló pontot, de egyben a mérleget is, ezekben a szempontokban kell keresnünk. És ha a zísinati tárgyalások eredményét, az immár harmadszori olvasára előkészített II. zsinati törvénycikket forgatjuk, benne a szempontok figyelemmeltartása, ha nem is teljes mértékben, de nagyjában, — ezt örömmel és elismeréssel kell lerögzíteni, — feltalálható. Alkotmányunk szervezeti és kormányzati részének, miután pedig ez a fundamentuma az egész egyházalkotmánynak, közvetve tehát az egyházalkotmánynak is, miként erre a zsinat összeülése alkalmával tartott elnöki megnyitó beszédében a zsinat elnöke, Radvánszky Albert báró egyetemes egyháizi felügyelő is utalt, két alapköve van: az egyik az önkormányzat, a másik az egyházi és világi elem paritásán alapuló népképviselet. Zsinatunk, eredeti programja szerin', csak az egyikkel, az önkormányzat szükségszerű reformjával kívánt foglalkozni, a másik alapkő sértetlen fenntartása mellett. A zsinat által elfogadott törvényjavaslat e programnak meg is felel. A vita azonban a zsinaton fellángolt mindkét alapkő körül. Az első, vagyis az önkormányzat tekintetében a presbiteri rendszernek a magasabb közigazgatási fokozatokra való bevezetésében és a képviselőtestületnek a nagyobb egyházközségekben való kötelező felállításában jelentkezik a zsinat reformja. Mind a ké;" reform a négy évtized óta lényegeden megváltozott idők s különösképpen az egyházi közigazgatás erősen megsokasodott feladaainak, az adminisztráció zavartalanságának és nagyon is kívánatos gyorsulásának szinte szükségszerű követelménye. Megértek azonban e reformok, mint gondolatok és törekvések, az egyházi közvéleményben is. Megér' ést talált az idők folyamán és a lefolyt nagy viták summs jak ént általánosan is, hogy az önkormányzat nagy elve semmi féle sérelmet sem szenved, ha az egyház kisebbjelentőségű belügyeit és azokat a kérdéseket, amelyek szakértelmet kívánnak elsősorban, a nagyszámú, csak ritkán és akkor is nagy költség árán összehívható, tárgyilagos munkáiában is nehézkes közgyűlések helyett, hasonlóképpen az önkormányzat elvén felépült, kisebb, tszakértőbb és mozgékonyabb testületek in'ézik, fenntartván az előbbiek részére sértetlenül azt a jogot, hogy az egyházi élet minden területének elvi jelentőségű, ál'alános természetű kérdéseiben a jövőben is határozzanak és azoknak az 'egyházi közületeknek a kormányzását, melyeknek legfőbb kormányzó és képviseleti szervei, továbbra is a kezükben tartisák. Régi, illetve jelenlegi egyházalkotmányunk a presbi'erium intézményét, az egyházközségi tanács alakjában, csak az egyházközségek2