Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 9-10. szám - A részvénytársaság igazgatósági tagjainak felelőssége

megfigyelése és — exakt módszer segítségével — jövőbe vetítése képezi. Ének az eljárásnak s az abból levont következtetéseknek nemcsak az értelemre, de az érzelemre, a képzelőerőre is nagy hatása van. Tudni, hogy az 1975-ik vagy 2000-ik évben — ha a gyermekszám tudatos apasztása ezután is így folytatódik — mily torzzá válik a népesség korösszetétele s. hogy csszegszerükg milyen nagy tehertöbbletet fcig jelenti az öregségi biztosítás, mily nagy lesz a kiesés a véderőálloményban s hogy mily mértékben kell összezsugorodnia a házépítő tevékenységnek s magának az emíberállománynak: van ebben valami, ami a fantáziát is megfogja. A csaík minőségi politikát követelő és malthusianista ellenvélemény zsákutcába jut. Kényszerek és elkerülhetetlen következmények zsákutcájába. Ezeket a jövőt rajzoló számításokat — jóval szüíkebb keretek közt — megismétli Burgűörfer ebben a munkájában is. A számítások végeredménye az, hogy a német nép tulajdonképpen megszűnt szaporodó nép ktani. Szerényre zsugorodott mostani szaporodását csupán az egyelőre még kedvező, kis halandóságra piredesztiináló korösszetéteila teszi lehetővé. E (szaporodás, éppen ezért csak látszat. A valóság az, hogy a mai termékenységi arányszám mellett a koreloszlás rövidesein olyan 'eltolódáson Heg keresztül menni, hogy a szaporodást mihamar stagnálás, majd pedig fogyatkozás váltja fel. A normalizált korösszetétel mellett az 1933-bam észlelt 3.5 ezrelékes természetes szaporodás tulajdonképpen, már 5.4 ezrelékes fogyással volt egyenértékű. E sorok írója felhozta már annak idején azokat a kifogásokat, amelyekkel e számítások és a stationaer népesség alapulvétele illethetők (A standard népesség, Budapest 1931 és „A berlini nemzetközi népességtudományi Kongresszus" Miskolci Jogászéiért: 1986), de nem tagadhatja meg e számításoktól az ötletességet, a következtetések szuggesztív erejét és végül — a felhozott „ceterás paribus" keretei közt — még alz érvényességet sem. Azonban, hogy mennyire nem szabad és lehet e módszertiainilag Egyébként alig kifogásolható feltevések eredményeit (1975-ben 60 millió, 2000-ben 47 mjillió németországi lakos a mostani 66 millió helyén) szigorúan venni, azt éppen a legutóibbi két és fél év népesedési mozgalmának német szempontból örvendetes meglepetései igazolják. 1934-ben 226.000-el, 1935-ben meg éppen 290.000-el töibb volt a születések száma Német-országban, mint 1933-ban. Egy ilyten megújhodás száimba menő feilfrissítéís — kivált ha tartós marad — az elöregedés folyamatát és a halandóság romlását nyilván meglassítja és a számítás eredményeit érinti. Egyébként hogy a koreloszlásiban a már eddig jelentkezett születési deficit mily nagy változásokalt idézett elő, abból elég ízelítőt ad az a puszta tény, hogy a legfiatalabb évfolyam (1933) lélekszáma kíípebb mint az 1896-os évfolyamot követő bármelyiké. Az 1896-cs évjáratot azon,ban az alig több mánt 50 milliós népességű Németország produkálta s ezt a sarjadékot 37 esztendő halálesetei eredeti létszámának jó egyharmadá/val csökkentették. 1910-től kezdve 1933-ig a 14 éven alóli gyermekeik száma 18%-al apadt, a 14—65 éveseké 25%-al gyára153