Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 5-6. szám - Összehasonlító szemelvények az osztrák és a magyar polgári perjog köréből. [1. r.]

„önsegély rendszere"; — az „önvisszahelyezés"4) a mulasztó részéről és javára. Az igazolás (Wiedereinsetzung in den vorigen Stand) az írásbeliséggel; az ellentmondás (opposition) a szóbeiiségged mutat összefüggést, mindazonáltal ez a kapcsolat nem szükségképeni. Az igazolás melegágya a német írásbeli per, az ellentmondás bölcsője pedig a francia szóbeli per volt. Az ellentmondás előnyeiként sorolják fel, hogy a bíróságot nem terheli az igazolás tárgyalásának és eldöntésének munkájával; — hogy nem késlelteti az érdemleges döntést az igazolási okok tárgyalásával; végül, hogy megkíméli a felehet az iguzolás\ térgy^alésáfmk költségétől. Ezzel szemben az ellentmondás hátrányainak s egyben az igazolás előnyeinek tekintik azt, hogy az ellentmondás útján a fél egyszerű, mivel sem indokolt nyilatkozatával a bírói határozatot hatályon kívül helyezheti, ami az eljárás komolyságára megy. Ily módon a törvény által peremtorius jellegűnek kijelentett határnapot, a fél egyszerű nyilatkozata dilatoriussá teheti. A bíróság idézi és végül elmarasztalja a felet s a fél egy szavával elveszi mindennek a hatályát, mintegy föléje helyezkedik a törvénynek és a bíróságnak. Ám mentse fel a bíróság a felet a mulasztás következményei alól, ha mulasztását igazolni tudja. A törvény szigora sem mehet el addig, hogy ne ismerjen mentséget a mulasztásra. Az igazolás intézménye nem méltánytalan, midőn mentséget kíván a féltől, aki mulasztását orvosolni akarja. Hogy pedig a mentség elfogadható-e, afölött csak a bíróság határozhat, nem pedig a mulasztó fél maga.5) A magy. Pp. egyik rendszert nem fogadja el kizárólagosan, hanem mindkettőt felhasználja. Az ellentmondást, ha az alperes legelőször a perfelvételi határnapot elmulasztja (a mulasztási ítélet elllen) ; egyébként pedig az igazolást lehet igénybe venni. Sőt nézetünk szerint még egy harmadik módot is alkalmaz; u. i. amikor a felperes mulasztja el a perfelvételi határnapot, vele szemben nem lehet mulasztási ítéletet hozni s így neki nincs szüksége sem ellentmondásra, sem igazolásra, hanem mulasztását egyszerűen azzal orvosolja, hogy újból idézést kér. (Pp. 439. §.) Ezzel szemben az osztrák Pp. a mulasztás következményeinek orvoslására (akár határnap, akár határidő elmulasztása miatt) csupán egy rendszert ismer — az előző jogállapotba való visszahelyezést (Wiedereinsetzung in den vorigen Stand), vagyis az igazolást. Viszont a francia perjog épp az igazolás intézményét nem ismeri. A mulasztás egyedüli orvoslási módja a „makacssági ítélet" elleni ellentmondás. (C. de la proc. civ. 153—165. §§.) Makacssági ítélet nélkül tehát mulasztást nem is lehet orvosolni. Vagyis olyan mulasztás, amely mulasztási ítéletet nem eredményez, orvosolhatatlan. 4) Sperl i. m. 267.; Pap J. i. m. 151. 5) Pp. Mi.; hasonlóan Pap J. i. m. 151.; v. ö<, Fodor i. ^n, 225. 92