Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 5-6. szám - Összehasonlító szemelvények az osztrák és a magyar polgári perjog köréből. [1. r.]

előtte folyna. — A visszahelyezési kérelemben hozott döntés után a felfüggesztett eljárást kérelemre, vagy hivatalból ismét fel kell venni. (ZPO. 151 és 152. §§.) Az előbbi állapotba való visszahelyezés elrendelése ellen jogorvoslatnak helye nincs. (ZPO. 153. §.) A visszahelyezést kérő felet — tekintet nélkül, hogy kérelme sikerre vezet-e, vagy nem — terhelik az összes költségek, amelyek a mulasztásból, a visszahelyezés tárgyában tartott tárgyalásból keletkeznek, valamint megtérítéssel tartozik a kérelmező fél a visszahelyezés folytán hatályát vesztett eljárásból eredő költségekért is. (ZPO. 154. §.) * * * ad. I. — A mulasztás aizi osztrák polg. perjogban ugyanazt az eredményt szüli, mint a magyarban. Kizárást (praeclusio) keletkeztet; vagyis „az elmulasztott cselekmény többé hatályosan nem teljesíthető." (Magy. Pp. 436. §.) Ez az általános következmény. Abban is megegyezik a két állam joga, hogy a mulasztással netán egybekötött különös következményeket a törvény állapítja meg; valamint abban is, hogy az „a<ccuisa£io> conitumaciae" intézménye nem áll fenn, vagyis a mulasztás következményének beállása az ellenfél kérelme szabályként nem előfeltétele. Viszont azokban a kivételes esetekben, amelyekben a mulasztás következményének kimondása kérelemhez fűződik, mindkét jog az elmulasztott cselekmény pótlását a lehető legvégső mozzanatig engedélyezi. (ZPO. 154. §.; Pp. 437. §. II.) ad. II. — Annál mélyrehatóbb különbségek mutatkoznak a mulasztás következményeinek orvoslása tekintetében. A ZPO. a mulasztással szemben egy jogorvoslatot ismer és ez — az „in integrum restitutio." A modern jogrendszerek részéről a római jogból fakadó „in integrum restitutio" intézményét az anyagi magánjog területén mellőzés érte. A perjog világában a restitutio intézményének még ma is nagyobb sikere van. Az osztrák polg. peres eljárásban fennmaradt az újrafelvételi eljárás keretében az „in integrum restitutio ob noviter rep&rta"2) (ZPO. 530. §. 7. p. és II.); míg a maga valódi és eredeti minőségében csak az „in integfum restitutio* ob flmminum elapmm" létezik és pedig jogorvoslatként úgy valamely határidő, mint valamely határnap elmulasztása miatt. Az vita tárgyát nem is képezheti, hogy határidők elmulasztásának következményeit, ha az orvoslás egyáltalában megengedhető, csak az előbbi állapotba való visszahelyezéssel (igazolás) szabad orvosolni.3) A, határnapok elmulasztásának következményei elől való menekülésnek azonban a restituciós (igazolási) rendszeren kívül még egy másik mód is áll rendelkezésére és ez az oppoziciós (ellentmondóéi) rendszer, az 2) Sperl, i. m. 266. 3) Pp. Mi.; Pap J. i. m. 149.; Magyary (tankönyv) 590.; Obetkó i. m, 128.; sitb. 91