Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 4. szám - Bíráskodás az elsőfokú közigazgatási határozatokkal szemben

tói befolyásoltatja magát, hogy az illető ügyben keresettel lehet fordulni a bírósághoz s emiatt megvonja az illető ügytől a közigazgatási fellebbvitel lehetőségét, amivel azt a vezető gondolatot juttatja kifejezésre, hogy vagy közigazgatási fellebbvitelnek lehet helye, vagy keresetnek, holott nézetünk szerint a bírósághoz apelláló kereset a közigazgatási fellebbvitellel nem konkurrálhat, egyik a másikat nem helyettesítheti, mert más az egyik és más a másik. Részünkről tehát a közigazgatási ügyintézésnek a jogtisztelő elintézés tekintetében kétségtelen fogyatékosságait igyekeznénk a lehetőségig kiküszöbölni, hogy eredményképen intézményesen biztosítsuk a jogi vonatkozású közigazgatási ügyek jogtisztelő elintézését s tegyük ezzel a közigazgatási bíróság működését „kivételessé" s nem igyekeznénk azt — miként a tételesjogi beharangozásból kitűnik — „rendszeressé" tenni. A közigazgatási bíráskodás igénybevétele ugyanis az általunk hibáztatott elgondolás folytán a szó sajátos értelmében rendszeressé fog válni, ha rendszeresnek tekinthetjük az ügynek általában való közigazgatási fellebbvihetését. Ezt a rendszeres közigazgatási jogorvoslatot fogja ugyanis pótolni az ügyek tekintélyes részében a panasz, minek folytán a közigazgatási bíróság közigazgatásilag nagyobbrészt csak fogyatékosan, az elsőfokú intézkedéssel járó s nem mindig a kellő alapossággal feldogozott ügyeket fog kanpi. Magunk részéről ezt a rendszert — mint már kifejtettük — nem helyeseljük, mert a bíráskodási funkciót csak azokra az esetekre tartjuk helyesen megengedhetőnek, melyeket „a közigazgatás" a maga részéről „végleg" elintézett. Végleges elintézés pedig csak az az elintézés, ahol ki lettek merítve az összes „rendszeresített" jogorvoslatok, ami ezúttal nálunk általában egyfokozatú volna. De nem tekinthető közigazgatásilag végleg elintézettnek az ügy, ha tételesjogi rendelkezés, azért, mert az illető ügyben megvan a közigazgatási bíróság igénybevételének a lehetősége, megvonja az illető ügytől a közigazgatási fellebbviteli s ezzel lehetetlenné teszi azt, hogy az illető ügyet a közigazgatás a maga részéről végleg elintézhesse s annak csak mintegy „próbálkozást" enged az ügy elintézésével. Ez az elintézés azonban nem minősíthető a közigazgatás részéről elintézésnek, mert itt a közigazgatásnak csupán egy szerve próbálkozhatott meg annak az elintézésével, mi ha nem sikerül úgy, hogy abban a fél is megnyugodott, a bíróság veszi azt át s intézi el. Ha tehát a közigazgatási fellebbvitel az érvényes tételesjogi elrendezés szerint általában egyfokú, úgy legyen meg ez az egyfokú fellebbvitel a panasszal megtámadható jogvitás ügyekben is, legyen meg a lehetősége annak, hogy legalább egy magasabb fokú közigazgatási fórum foglalkozhassék az üggyel annak utána, hogy annak jogsérelmessége állíttatott. De minden közigazgatási fellebbvitel nélkül utasítani az ügyet a bírósághoz, határozottan időelőtti, amivel az aktív közigazgatást illető ügyintézési fázisba vonjuk be a bíráskodást, ezzel pedig egyrészt mentesítjük ezen munkától a meglévő közigazgatási 79