Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 4. szám - Bíráskodás az elsőfokú közigazgatási határozatokkal szemben

Az 1933 :XVI. tc-nek ezzel a bifurkáló rendelkezésével, mely a közigazgatási bíráskodás reformjáról alkotandó törvénynek is egyik fontos rendelkezése lenne, kívánunk ezúttal foglalkozni. Ennek a különbségtételnek ugyanis megítélésünk szerint sem elméleti indokoltsága nincs, sem nem szolgál a közigazgatási bíráskodás tehermentesítésére irányuló kormánypolitikai célkitűzésnek. Amidőn a szóbanforgó törvényi rendelkezéssel foglalkozni kívánunk, jól tudjuk, hogy nem egészen újszerű rendelkezéssel állunk szemben. Hasonló tételesjogi rendelkezés található ugyanis a külföldön is s a mi közigazgatási bíróságunkról szóló 1896:XXVI. tc. történeti előzményét képező ú. n. Hieronymi-féle törvényjavaslat szintén úgy tervezte, hogy már) az elsőfokú közigazgatási intézkedéssel szemben lehessen az alsófokú közigazgatási bíróságokhoz panasszal fordulni. Ezt a generális elvet azonban az 1896:XXVI. nem valósíthatta meg, mert az alsófokú közigazgatási bíróság megszervezését elejteni kényszerülvén, a fórumokat, melyeknek intézkedéseivel szemben panasszal lehet élni, az egyetlen és legmagasabb fokú közigazgatási bíróság igényeihez képest nagyobrészt az elsőfokúnál magasabb fórumokban állapította meg. Miután pedig fórumrendszerünk a „rendszert" tulajdonképen nélkülözte s közigazgatási ügyáganként az egyes fórumok más és más fokozatú fórumként szerepeltek, közigazgatási bírósági törvényünk, amidőn alkalmazkodni kényszerült ezekhez a rendszertelen fórummegállapításokhoz, eredményképen első-, másod-, harmad-, sőt negyedfokú (51. §. 2. p.) közigazgatási intézkedésekkel szemben nyitotta meg a közigazgatási panasz útját. Megengedjük tehát, miszerint arra, hogy már elsőfokú közigazgatási intézkedéssel szemben lehet a közigazgatási bírósághoz fordulni, lehet más államokra s lehet a mi esetünkre is hivatkozni, arra, hogy már 1896-ban ez volt nálunk is az eredeti elgondolás s számos esetben ma is elsőfokú közigazgatási intézkedéssel szemben lehet már panaszszal élni, lehet kiváló közjogászunkra, Kmety Károlyra is hivatkozni, aki „A Közigazgatási Bíróságok Hatáskörének Szabályozásáról" címen 1891-ben megjelent értekezésében (28. 1.) szintén emellett tör lándzsát, de mi mégis felvetjük ennek a helyességét. Felvethetjük pedig bízvást részben azért, mert van közigazgatási bíróság (Ausztria), ahol csak a rendelkezésre álló közigazgatási fokozatok kimerítése után lehet a közigazgatási bírósághoz fordulni, részben pedig azért, mert a közigazgatási bíróságról alkotott törvényünk megalkotása óta eltelt kb. 40 esztendő változott helyzet elé állít a kérdés gyakorlati megítélésében. A kérdést különben tételesjogi valóságokra hivatkozással eldönteni már csak azért sem lehet, mert a tételes jogi valóság a közigazgatási bíróság szervezetének és hatáskörének oly változatosságát mutatja, hogy azokban minden elméleti és gyakorlati elgondolás megtalálóhatja a maga igazolását. A kérdést tehát függetlenül vetjük fel a tételesjogi elrendezettségektől s arra a kérdésre keresünk választ, hogy helyes-e, ha a közigazgatási jogvitás ügyejket előbb utaljuk a közigazgatási bíróság74