Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Emlékezés Malthus Tamás Róbertről

eltartani a föld, a pusztaságok, sivatagok, folyók, tavak, tengerek tápszereink felhasználásával, ezt a számot a föld népessége - még ha nem is 25 év, amint Malthus vélte, hanem csak 75 év alatt kétszereződik is meg, az utolsó másfélszáz év adatainak körülbelül megfelelően — rövid 450 év múlva már elérte. Jóslatokba tehát ne bocsátkozzunk, mert még rosszabbul találunk járni, mint Malthus. Törődjünk bele, hogy „nagyon sok dolog történik égen és földön, mit elménk felfogni nem képes" és nem is lesz képes. A hiba tehát nem itt van. Az alaptételnek minden élőre érvényes természeti törvénnyé általánosítása az, melyben pesszimizmusa, úgy látszik, elhomályosította kissé a Malthus látását. JVÍégis nem jobban, mint az optimizmus azét a Darwinét, aki a Malthustól változatlanul átvett alaptételre építette fel a maga evolúciós elméletét. Nincs most itt helye, hogy e világ képének szinte mindannyiunkban másként visszatükröző csodájáról elmélkedjek, mely a Malthusból sötét kétségbeesést kiváltott adottsággal Darwint valósággal uj jongásra ragadta, s mely ugyanazon tényben Malthussal a pusztulás fojtó, Darwinnal viszont az evolúció éltető forrását láttatja, csupán azt kívánom megállapítani, hogy Darwin a maga következtetésének felépítésénél éppúgy nem számolt vagy nem számolt eléggé bizonyos körülménnyel, mint Malthus. Azzal a ténnyel, hogy az állatvilágtól eltérően az ember népesedését a természeti törvényeken túl bizonyos társadalmi törvények is irányítják, amilyen társadalmi törvénnyé kívánta tenni pl. maga Malthus is a morál restraint-t. S azzal a ténnyel, hogy az emberiség élelmezésének lehetősége túlnyomó részben az emberi munka produktivitásának függvényévé íett, s amint fejlődik a technika a föld egyre zártabb területté tételére, éppúgy halad a termelés műszaki és vegytani eszközeinek a megtalálásában is. Hibát el nem követni talán senkinek e földön még meg nem adatott — különösen olyan hibát, ami menthető is, s Malthus ebbe végeredményben a legszebb emberi tulajdonság, a másokért való önzetlen aggódás, a mások nyomorának látni nem tudása, a másokon való segíteni akarás miatt esett bele. Hogy áhítatos elvonulás helyett lelkész létére kiálljon a küzdőtérre, amint a megjelenése nyomán megindult irodalmi harc színterét stílszerűen nevezni kell, abban is éppen a lelkészi meggyőződése vezette. Az a hit, hogy a lelkek feletti őrködés és a téves tanokkal megzavart lelkek helyes útra való visszatérítése éppen a lelkek pásztorának, a lelkésznek az előtte sokszor nem kívánatos de parancsoló kötelessége. Nem kisebb bírálója, mint Oppenheimer ismerte el — ismételem — idevonatkozóan, hogy fellépése kényszerítő szükségszerűség volt. A Godwin túlzó optimista theóriáját múlhatatlanul követnie kellett egy pesszimista elméletnek. A reakciónak ugyanazt a kilengést kellett végeznie, mint az akciónak. S ha a fizika törvénye szerint Malthus bizonyára túllendült is a mindenkor a középen rejlő igazságon, a tudományos világ csak hálával emlékezhetik meg szélsőségességének erről a megnyilatkozásáról, mert 12