Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Emlékezés Malthus Tamás Róbertről

ez vált megindítójává az eszmék egy olyan harcának, melynek szinte még a tudományos világban is szokatlan termékenységéből és hatásából születtek meg új nagyjelentőségű és különösen nagy perspektivájú tudományok. Ez a komor, minden jobb jövőre való kilátást megtagadó elmélet évszázados harcot idézett elő a gazdaságtan tudományában. Még ma sincsenek lezárva a tollharc aktái, sőt igazán még csak most vesznek részt abban azok a tudományok, amelyek az emberrel foglalkoznak, mondja erről a hatásról a népesedéstannak egyik legjelesebb magyar művelője, a korán elhunyt Kovács Gábor, akiről pedig nem lehet állítani, hogy a követői közé tartozott volna Malthusnak. Magam sem vagyok neki feltétlen híve, volt illusztris professzorom véleményét mégis néhány pontot illetően sajnos nincs módomban osztani, s egyet ezek közül — mikor éppen Malthus munkásságának a hatásáról emlékezem meg, s minthogy idevonatkozóan tettem is már egy észrevételt — márcsak azért sem hagyhatok megemlítés nélkül, mert nézetem szerint ennek a hatásnak éppen egyik legtermékenyítőbb megnyilatkozásáról és eredményéről szól. Az a hatás ez, melyet a népesedési elmélet Darwinra gyakorolt, s melynek örvendetes következményeképen született meg a már említett evolúciós elmélet. Kovács Gábor nem vonja kétségbe azt a hatást, sőt annak a megemlítésével, hogy maga Darwin is többször hangoztatta ezt — Haeckelhez írt leveleiben rajongva emlékezett meg róla — kategorikusan jelenti ki, hogy örökbecsű felfedezését Darwin Malthusnak köszönhette. Ennek ellenére kifejezetten Malthus-ellenesnek teszi meg Darwint, nemcsak azért, mert a népesedési és az evolúciós elmélet közt logikai ellentét mutatható ki, hanem azért is, mert „a természetes kiválasztás és a létért való harc tisztán természettudományi fogalmaival a népesedés kérdésében operálni nem lehet". Tagadhatatlanul igaz, szerintem is, Kovács mindkét megállapítása, utóbbit azonban én csak az esetben tekinteném idevágónak, ha a két szerző egymásra való hatásának vizsgálata közben nem éppen arról volna szó, hogy Darwin támaszkodott Malthusra és nem megfordítva. Előbbi azonban annál valószínűbb — Darwin önvallomását nem is tekintve, mert az helytálló volna akkor is, ha az evolúciós elmélet egyenesen a maithusi elmélet cáfolataként született volna meg — mivel az evolúciós elmélet felállításához szükség volt a népesedési elmélet alaptételére, lévén ez annak valósággal kiegészítője. Malthusiánusnak természetesen azért még én sem tartom Darwint, annál kevésbbé, mert a maithusi konklúzió és az evolúció közti ellentétet ugyanúgy látom, mint Kovács. Csupán megállapítani kívántam, hogy az evolúció tana azon az alapelven épült fel, amit Darwin Malthustól vett át, s hogy ezáltal a Darwin osztatlan dicsőségében része van annak a hatásnak is, melyet nem igazolni kívánok — minthogy igazolni valamit, ami száz évnél is jóval hosszabb ideje él köztünk, komolytalan volna — hanem csupán emlékezetbe idézni akkor, amikor, úgy látszik, szándékosan feledkeznek meg róla. is