Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Emlékezés Malthus Tamás Róbertről

odáig, hogy kipusztulástól féltette volna az élők világát s « közelebbről az embert, csupán a szaporodást látta az élelmiszerek mennyiségével határoltnak, ez pedig olyan nyilvánvaló tény, hogy a Doubleday vadjaira nézve sem állhat másképen. A premissában tehát nem volt tévedés. A jövővel viszont módjában sem állhatott Malthusnak számolni. Pontosan húsz évvel előtte annak, hogy a „Rockét" Stockton és Darlington között dohogva nekiindult, amikor az Inquiry megjelent, nemi élt olyan fantaszta, aki az alig száz esztendővel később 180 kilométeres sebességgel száguldó vonatot, az automobilt és az óceán felett órák alatt átsuhanó repülőgépet — csak meg is álmodhatta volna. Ma hajó- és léghajóóriások szállíthatnak bármikor, bárhova embert és élelmiszert, hol mire van szükség. Wells, a fantáziálás legnagyobb élő művésze, írja az önéletrajzában, hogy sose képzelte volna el, hogy azt a repülőgépparkot, amelyikről ő csak álmodozott, úgy láthatja egyszer meg a maga valóságában, amint azt Moszkvában tényleg meglátta. A technika sohasem képzelt fejlődésével lépést tartott a < kémia és egyéb műszaki tudományok fejlődése is. Ki tudja milyen műtrágyára hányszorosát fogja még adni a föld a beléje vetett magnak; vagy hogy milyen egyszerű módon fog megmívelni tudni az ember ma még feltáratlan földrészeket; hogyan fogja befolyásolni a klimát; hogyan csinál magának napot és esőt; s hogyan készít táplálékot ma még fel nem derített úton-módon ma még ismeretlen összetételű anyagokból. A hitetlenséget a mindenhfvés kora váltotta fel, amikor már csak a „hihetetlent" nem hisszük; azt hogy valami hihetetlen, kivihetetlen, teljesíthetetlen. Káprázó szemmel nézünk szembe pl. a közlekedés jövóV jével, melyről komoly és higgadt tudósok, mint pl. Piccard, állítják, hogy a napoknak helyébe órák fognak lépni nem is a messze távolban. Az a közlekedési eszköz, amelyik a Malthus lelkiszemei előtt sietett táplálékkal megrakottan segítségére a valahol éhező embereknek, legjobb esetben egy esztendő múlva, ha ért el a céljához, a ma közlekedési eszköze viszont ezt az utat egy nap alatt teszi meg s egy év leforgása alatt száz meg száz helyen nyújthatja a segítséget. Hogy e minden képzelőtehetséget megszégyesítő tempój ara a fejlődésnek Malthus nem gondolhatott, azt hiba gyanánt < betudni éppúgy nem lehet neki, mint számos neves bírálójának, ellenfelének és hívének egyaránt, akiknek éppúgy nem merült fel ez a képzeletében. Nem állították volna különben ellenérv gyanánt, hogy igaz, fennáll ugyan az elmélet, de csak zárt területre vonatkoztatottan, < s Malthus nem gondolt rá, hogy a technika fejlődése folytán nem lesznek többé zárt területek. Valószínűleg gondolt rá Malthus, s csak elképzelni nem tudta. De ha a kritizálok lelkiszeme előtt megjelent volna a jövő képe, nekik is be kellett volna és be kellene látniok, hogy a technika az egész földet már is majdnem egyetlen zárt területté tette, s hacsak gyarmatosítás nem fog megindulni a szomszédos bolygókra is, a Malthus-féle elméletnek az ő kritikának szánt felfogásuk szerint is helytállónak kellene lennie. Mert bár Mullhall szerint 200.000 millió embert lesz képes 11