Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A közszolgálati alkalmazás erkölcsi akadályának elhárítása kegyelmi úton

letésénél fogva megilleti, ele ebben a megszorított törvényes — gyermeki jogállásban benne van a törvényesítő nemessége is, — nem alaptalan az a megjegyzésünk, hogy a hasonlóképen korlátozott jogú örökbefogadott, — akit egyébként szintén a törvényes gyermek jogállása illet meg, — a nemesség megszerzése tekintetében minden különösebb veszély nélkül a per reseriptum principis törvényesítettel azonos szempont alá lehetne vonni. Ez annyit jelent, hogy a kormányzói kegyelemmel való törvényesítés esetén a kormányzói kegyelem tényénél fogva a törvényesített megszerzi a törvényesítő nemességét, mintha annak törvényes házasságából született gyermeke volna, — jól lehet, esetleg nem is vérszerinti leszármazója a törvényesítőnek, — az örökbefogadásnál pedig, mely ugyancsak a törvényes leszármazás hiányát pótolja, — de egyben lehetséges, hogy adott esetben az örökbefogadott épen vérszerinti leszármazója is az örökbefogadónak, — miért ne lehetne jogosan azt kívánni, hogy azt a kormányzói kegyelmet, mely előbbi esetben a nemesség átruházását is magában foglalta, a kormányzó az utóbbi esetben is, de kimondottan csak a nemességre vonatkozólag gyakorolliassa? Nyilvánvaló, hogy a párhuzamba állításból a kormányzó jóváhagyási jogára nézve levont következtetés csak ezen jog megadásának belső indokoltsága mellett szolgáltat érvet, — amennyiben azonban tételes jogi rendelkezés a kormányzói jogkört e tekintetben valóban megszorította, úgy legalább is de lege lata nincs jogosultsága a fenti fejtegetéseknek. Az 1920:1. tc. 13. §.-ának az a rendelkezése azonban, melyet a jóváhagyási jogra is kiterjedő korlátozásnak szoktak tekinteni, hogy t. i. a kormányzó nemességet nem adományozhat, — szerény véleményünk szerint — nem vonatkozik egyúttal a kormányzó szóbanforgó jóváhagyási jogára is. Mindenek előtt utalunk arra, hogy a 13. §-ban a törvény pontosan felsorolja azokat a jogosítványokat, melyeket a kormányzónak egyébként megadott a királyi hatalomkörből az államfői hatalom ideiglenes rendezésének idejére ki akart venni. Ez a felsorolás taxatio. Ezeket a korlátozásokat kitérj esztőleg magyarázni nem lehet. A törvényhozó ilyen fontos alkotmányjogi kérdések szabályozásánál nem is gondolhatott arra, hogy teret engedjen önkényes egyéni magyarázatokra. Ebbe a taxativ felsorolásba semmiképen sem lehet belemagyarázni olyan megszorítást, amit maga a törvényhozó sem kívánt bele venni. A téves értelmezésre alapul szolgáló rendelkezés ugyanis csak annyit mond, hogy a kormányzó „nemességet nem adományozhat", — azonban nem szól a törvény arra vonatkozólag, hogy a kormányzót a kérdéses jóváhagyási jog sem illetné meg, — s így a 13. §. kategorikus szabályából, mely szerint „a kormányzót a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlása. . . illeti meg," épen az következik, hogy ez a jóváhagyási jog a kormányzót is megilleti. A korlátozást kiterjesztő magyarázathoz nyilván Werbőczynek az a megjegyzése adott impulzust, mely szerint „... az örökbefogadásnak . . . királyi jóváhagyás mellett adomány-ereje van." (Hk. I. r. 8. c.) Nem szabad azonban a nemesség-adományozást és a nemességet is át36