Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A közszolgálati alkalmazás erkölcsi akadályának elhárítása kegyelmi úton

ruházó örökbefogadást még ennek alapján sem azonosítanunk egymással. Werbőczy nem gondolt erre, mikor idézett megjegyzésével, zárj élben, a két intézményt hatásában összehasonlította. A „vim donationis tenet" kifejezése csak annyit jelent, hogy az örökbefogadás útján, királyi, jóváhagyás mellett átszállt nemesség semmivel sem ad gyengébb és kevesebb jogot az örökbefogadottnak, mint a királyi adományozás. Fekvő birtokot örökbefogadás útján csakis nemesre, de legalább is az örökbefogadás alkalmával nemesítettre lehet átruházni. Viszont a nemesség átszállásának is feltétele volt, hogy az örökbefogadó az örökbefogadottat fekvő jószágainak utódjává és örökösévé rendelte légyen s a királyi jóváhagyást a jószágaiba való törvényes beiktatás is kövesse. Sőt a királyilag' jóváhagyott örökbefogadás a nemességet tulajdonképen nem is mint külön kegyelmi adományt foglalta magában, hanem mint a nemesi ingatlanban való utódlási jogosultság természetes feltételét és egyben következményét. Vagyis az örökbefogadásnak a birtokban való utódlás volt elsődleges célja s a nemesség inkább csak járuléka; — s hogy az örökbefogadott nem nemes és ennek fia mégis „igazi" nemesek számába jönnek, ezt indokolja Werbőczy azzal, hogy az ilyen örökbefogadásnak is adományi erőt tulajdonít. Azonban míg a nemesség-adományozás egyben mindig új nemesség létrehozását jelenti (birtokadományozással kapcsolatban vagy anélkül), addig az így szerzett nemesség csak egy meglévő nemességnek kiterjesztése a vérségi kapcsolatba mesterséges úton belépő nem nemes személyre és annak leszármazóira; — és pedig a királyi jóváhagyásban gyökeredző utódlási jogosultság velejárójaként. Igaz, mai jogunkban már az örökbefogadás hatálya nincs királyi jóváhagyáshoz kötve, csak abban az esetben, ha az nemesség-átruházást is foglal magában s a királyi jóváhagyás ilyenkor sem az örökbefogadás törvényszerű és semmiképen nem érinthető hatályának, örökbefogadott öröklési jogának megerősítése, hanem kizárólag csak a nemességre vonatkozó kegyelmi ténykedés, — mégsem lehet azt állítani, hogy ez a királyi jóváhagyás azonos volna a nemességet statuáló adományozással. Tankönyveink is mint külön szerzési módot említik meg az adományozás mellett a királyilag jóváhagyott örökbefogadást (Kmetty: i. m. 80. 1. — Tomcsányi: Magyar Közjog. Alkotmányjog: 80. 1.), de valóban különbség van már az előfeltételekben is. Kétségtelen ugyan, hogy a nemességet átruházó örökbefogadási szerződést is csak akkor lehet királyi jóváhagyás végett javaslatba hozni, „ha ezt á kiváló méltatást igénylő indokok támogatják" (5250. IM. 1891.), — azonban ezek a „kiváló méltatást igénylő indokok" sem lehetnek azonosak a haza körül szerzett különös érdemekkel („hadi szolgálatok és egyéb érdemek" — Hk. I. 4.), melyek pedig a nemesség adományozásának törvényes feltételét képezik. Ilyen követelmény mellett ugyanis — különösen gyermek és nő örökbefogadása esetén — alig nyílnék alkalom arra, hogy az örökbefogadó az örökbefogadottra a nemességét is átruházhassa. Továbbá, ha a királyi jóváhagyás valóban adományozást jelentene, 36