Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A közszolgálati alkalmazás erkölcsi akadályának elhárítása kegyelmi úton

<el, hanem a büntetésnek azt a tartalmát — hivatalvesztés hatályát — szüntetné meg, amelyre a kegyelmezés joga alkotmányos gyakorlatunk szerint nem terjed ki. Még kevésbbé lenne lehetséges az, hogy a hivatalvesztés-büntetés tartamának eltelte után a kegyelmi tény visszaható hatállyal szüntesse meg az említett erkölcsi akadályt; azaz a hivatalvesztés hatálya alatt történt kinevezést annak eltelte után utólag érvényessé tegye. Az ilyen irányú kegyelmezés ugyanis nemcsak abba a korlátba ütköznék, amely a jogerősen megállapított hivatalvesztés-büntetést a kegyelmezés jogköréből kirekeszti, hanem azzal az általánosabb elvvel is szembén állana, hogy a már végrehajtott büntetés, illetőleg azok a joghátrányok, amelyekből a büntetés állott, kegyelmi elhatározás tárgyai nem lehetnek. IV. Más a jogi helyzet akkor, ha a végrehajtott büntetőítéletnek olyan törvényes következményeiről van szó, amelyek az elítélés ténytből szükségképen következnek ugyan, de amelyeknek büntetésjellege nincs és amelyek a büntetés céljának körén kívül esnek. A végrehajtott büntetőítéletnek ilyen következménye egyebek közt az állami szolgálatra alkalmazásnak az 1883 :I. t.-c. 1. §. b) pontjában megjelölt akadálya is. A jogerős büntetőítélethez fűződő ilyen jogkövetkezmények elhárítása kegyelmi ténnyel, — amennyiben az a végrehajtott büntető ítéletnek a büntetőtörvények által meghatározott tartalmát nem érintené, — nem ütközik azokba a korlátokba, amelyekkel a kegyelmezés jogát a büntetőjog területén a törvény rendelkezései és az azokon nyugvó alkotó mányos gyakorlat körülhatárolják. így nem érintené a végrehajtott büntető ítélet tartalmát és hatályát az, ha a kegyelmi tény a büntetőítéletnek az 1883:1. t.-c. 1. §. b) pontja alá eső hatását a hivatalvesztésbüntetés tartamának eltelte után a jövőre nézve megszüntetné, sőt elvileg az sem, ha a kegyelem megnyilatkozása visszaható erejű lenne annyiban, hogy a büntetőítélethez tapadó ezt a joghátrányt a büntetőjogi hatály megszüntetésétől kezdődő időponttal hárítaná el. A kegyelmi jog ilyen irányú gyakorlása ennélfogva a büntető jogi rendelkezések területén kívül mozog és annak tartalmát, valamint határait ezektől a rendelkezésektől függetlenül lehet és kell elbírálni. V. A kegyelmezési jog most említett határainak vizsgálata a közigazgatási jog egyik vitás kérdéséhez vezet el. A kegyelmezés jogának a közigazgatási jog területén való gyakorlása körül ellentétes elvi álláspontok állanak szemben egymással. A nélkül, hogy az ellentétes elvi álláspontok részletes tartalmát és azok kialakításánál felhasznált érvéket ehelyütt kifejtenők, foglaljuk össze a két szélső álláspont lényegét. Az egyik álláspont szerint a kegyelmi jog gyakorlásának a közigazgatási jog jogterületén is helye van, ha azt a törvény kifejezett rendelkezése, a törvényhozó megállapítható szándéka vagy a törvényes rendelkezés célja s esetleg az alkotmányos gyakorlatban megállapított korlátok ki nem zárják. Ennek az álláspontnak értelmében a kegyelmezés joga a közigazgatási jog területén — bizonyos kifejezett kivételeket nem tekintve — elvileg korlátlan. A másik álláspont ezzel szemben nem ismeri el a közigazgatási jog 30