Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám

tek, amelyeknél a kártérítési felelősség független a cselekvő egyén sulb jectiv vétkétől, nagy számmal fordultak elő már a múltban is a mi jogéletünkben. Ha figyelmen kívül1 hagyjuk a végszükségben, valamint azon megengedett magatartások eseteit, amelyek megengedettségük dacára Ifl kártérítési kötelezettséget vonnak maguk után, ott vannak még: a felfüggesztett — felállított dolgok leeséséből —, valaminek járt helyre való kiöntés, kidobásából, — épületek, épületrészek leeséséből, gyúlékony, vagy egyébként veszélyes és robbanó anyagok tartása, — a külö nös veszéllyel nem járó ipari üzemeknél az üzemiberendezések hiányából, síkos járdán való elcsúszásból származó és a lifthasználatnál előforduló balesetekért való felelősség kérdései. Ezek már eddig is magánjogunk azon terrénumai voltak, amelyeknél a felelősség megállapításához nem kívántatott meg a balesetért felelős személy subjectiv vétkessége, s amely — nagyszámmal előforduló esetekben már a múltban is a közkárokozás kérdésében a többlet vétkesség elve nyert alkalmazást. Mindezek csak azt igazolják, hogy a J. D. meghozataláig is csak a veszélyes üzemek körében előforduló balesetekről való felelősség területe volt az az egyetlen hely, melyen érvényben volt az 545. sz. E. H.T ellenben ezen aránylag kicsi területtel szemben a kártérítési jog óriási terrénumán már eddig is a közös károkozás esetében a többletvétktóség elve nyert érvényesülést. Mindezekre reá mutatni a J. H.-ben, nem tartottam volna felesi^gesnek. Szilágyi AntoX d*\ 20