Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)
1935 / 1-2. szám - A nő tisztességessége és tapasztalatlansága
A nő tisztességessége és tapasztalatlansága Körülményes s az ügy természetéből f olyóan meglehetősen nehezen megállapítható alkatelemei a magánjogi csábításnak a tisztességesség és a tapasztalatlanság. A peres eljárásban ezek szolgáltatnak legtöbb alkalmat a vitára — a feleknek, s ezek igényelnek legfigyelmesebb vizsgálódást és megfontolást — a bíró részéről. Mert arra vonatkozóan, hogy mi a tisztesség és a tapasztalatlanság, vagyis hogy mikor tisztességes és tapasztalatlan egy nő, minden körülmények közt vagy akár csak az esetek túlnyomó többségében is helytálló pontos szabályt felállítani, nem lehet. A tisztességességnek, az általános emberi erkölcs e sajátszerű alkotórészének meghatározásánál az emberi cselekedetek értékelése céljából a bíró kezébe adott mérték, a jog, ill. a törvény, egyáltalán nem lehet irányadó. Mert bár az erkölcs nem tilthatja eíi azt, amit <a jog parancsol s nem parancsolhatja meg azt, amit a jog eltilt, de eltilthatja azt, amit a jog megenged, s megparancsolhatja azt, amit a jog nem tilt. A tisztesség és az erkölcs, a társadalom Íratlan törvényei szerint értékeltetnek, melyek önként értetődően nem mondhatnak ellent a törvénynek, ill. a jognak, de nem is fedik ezeket. Leginkább talán úgy jellemezhetők, hogy kiegészítésükre szolgálnak ezeknek. A jog ugyanis lassabban és kevésbbé folyamatosan, darabosabban fejlődik, mint az erkölcs. Mert csak követi utóbbinak a fejlődését. Időközönként foglalva rendszerbe az új fogalmakat. A jog és az erkölcs alakulásában tapasztalható ez a különbség, mely szerint az alakisághoz nem kötött erkölcsi felfogás mintegy előre kitapossa a jog előtt az utat, hasznos a társadalomra nézve, mert szabályozza a jog által nem tiltott cselekvéseket, amelyeket a jog később csak törvénybe foglal. önként merül fel a kérdés ezek után , hogy a csábítási perekkel kapcsolatos bírói eljárásoknál a bíró, akinek a törvény és a jog szabályai szinte a vérébe kellett hogy átmenjenek, birtokában lehet-e annak a készségnek, mely őt a jog széles körein kívül, a társadalom megítélései alá eső fogalmak elbírálására képessé teheti. Van ugyanis olyan felfogás is, mely ia bírót arra, hogy az erkölcs körébe tartozó kérdések hivatott eldöntője lehessen, nem tartja alkalmasnak. Az erkölcsi kérdés e felfogás szerint szakkérdés, melyet csak az erkölcsi szakértő dönthet, el, mint ahogy egyéb szakkérdésekben is a kérdésben otthonos szakértő véleményére szokta mindig a bíró az ítéletét alapítani. 21