Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám

Glosszák a 69* és a 70. számú polgári jogegységi döntvényekhez A régóta táplált reménységek megvalósulásának a boldog érzésévei fogadta Magyarország jogásztársadalma a Kúriának úgy azt a jogegységi határozatát, melyben azt mondotta ki, hogy az özvegyi jog korlátozása iránti perben hozott ítélet hatálya visszamegy a keresetbeadásának az időpontjára, mint azt a döntését, amelyben — szakítva az 545. E. H.-nak a merevségével — a veszélyes üzemek körében bekövetkezett balesetekre vonatkozóan is a mi jogéletünkben honos többletvétkesség elvére helyezkedett. Bár minden tekintetben meggyőzőek a J. D.-eknek az indokai, de azoknak az átolvasása után az az érzés támad fel bennünk, mintha az indokolásából valami kimaradt volna. A 69. számú J. D.-ben azt a kérdést bírálja el a jogegységi tanács, hogy helyes volt-e azon eddig követett bírói gyakorlat, mely szerint az özvegyi jog megszorítása esetén az özvegy a mentesített örökségi jutalékok hasznait csak az ítélet jogerőre emelkedésének napjától kezdve tartozik kiadni. Helyesen mutat rá a döntvény indokolásában — végig menve s. Werbőczy hármas könyve, az 1840. évi VIII. t.-c. és a O. E. rendelkezésééin — hogy az eddig követett s azon állásponton nyugvó fenti gyakorlat, mely szerint a joghatás beállásának az alapját a jogerős ítélet, mint jogi tény képezi, a most felhívott jogszabályokkal meg nem indokolható, mert azok nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyekkel az eddig követett gyakorlat alátámasztható volna. Helyesen mutat rá a J. T. az 1894. évi XVI. t.-c. 92. §-ával kapcsolatban arra is, hogy a törvényhozás sem tekintette a megszorítás tárgyában hozott ítélet meghozatala előtt az özvegyi haszonélvezeti jogot egy noli me tangerének. Ami azonban nem elégít ki a határozat indokolásában az, hogy bár abban megcsillan a helyes kiindulásnak a gondolata akkor, amikor azt mondja, hogy az intézmény az állag öröklési joggal bíró örökösök és az özvegy érdekei közötti ellentétes érdekeket iparkodik kiegyenlíteni, ahelyett azonban, hogy ezt a gondolatot tovább fűzné és részben ebből, részben a kereset indításának a marasztalás tárgyára gyakorolt hatásából vezetné le elsősorban is a mindenképen helyes állásfoglalásának a legerősebb argumentumát, csupán azzal indokolja azt meg, hogy a ta17