Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám

alakulatok (részvénytársaságok, szövetkezetek stb.). Ezekkel szemb^nszóba jöhet a feloszlatás, időleges felfüggesztés, működési körök korlátozása, jogképességük megszorítása, az elkobzás, az ítélet közzététele, a felügyelet alá helyezésük és talán, mint leghatásosabb, a nagy ösaszegben megállapított pénzbüntetés, amely megfelelő összegben alkalmazva még a leghatalmasabb kapitalista alakulattal szemben is kellő hatást fog kiváltani. Jóval nehezebb a helyzet a szervezetek másik csoportjával szemben, azokkal szemben, amelyeknek már megalakulása is törvényt** ütköző. Ezek esetében magát a szervezetet jogi következmény természetesen nem érheti, hanem csak az abba tartozó természetes személyeket. Legfeljebb talán az elkobzás fog e tekintetben némi kivételt képezi,r. A helyzet talán hasonló lesz, mint a régi idők bűnbandáinak esetében. Éppen csak a bűnszövetkezetek keretében bűncselekményeket megvalósító természetes személyek magatartásának elbírálása fog módosulni : itt — szerintünk — a problémának a súlypontja a büntetésnek keltö és kérlelhetetlen szigorításában és súlyosbításában keresendő. Ahol ezek a visszaélések még kevésbbé harapództak el, mint Európában, a szabadságvesztésbüntetéseknek — amennyiben a cselekménynek súlya ennek a büntetési eszköznek az alkalmazását indokolja — számottevő szigorítása talán elegendő súlyos rendszabály lesz. Ahol azonban a bajok forrása mélyebben rejlik, mint főként az Északamerikai Egyesült Államokban, ott a legszigorúbb, legsúlyosabb és leghosszabb tartalmú szabadságvesztésbüntetések alkalmazása sem fog" sokszor eléggé hatásosnak bizonyulni. Ha a bűntevők valamelyik osztályával szemben, úgy éppen az ilyen sokszorosan visszaeső, hivatásos bűntevőkkel szemben forog fenn annak szüksége, hogy a büntetés célja az elrettentés legyen, amit főként a halálbüntetésnek alkalmazása által érhetünk el. Talán ez az az egyetlen eset, amidőn békeidőben a halálbüntetés alkalmazásának helyessége mellett lehet meggyőző érveket felsorakoztatni. 5. A problémának kriminalpolitikai jelentőséget még az a tapasztalat is ad, hogy preventív eszközök által az ilyen bűnözés leküzdésére kevés a remény. A rendőrségnek sokszor még leggondosabb munkája és körültekintése sem tudja a jogi rendnek a védelmét biztosítani a hasonló óvatossággal dolgozó és elszánt bűntevőkkel szemben. A rendészeti védelem körének még olyan erős kiterjesztése, vagy a rendőrség hatásos munkájának más módon való elősegítése, mint például a fegyverhasználati jognak — különben aggályos — kiterjesztése sem képezhet biztosítékot e téren. A jogrendnek legnagyobb ellenségei ma a sokszorosan visszaeső, hivatásos bűntevők, de még ezeknek a körében is fokozott veszélyt jelentenek a szervezetten dolgozó bűntevők. Dr. Hacker Ervin* 16