Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)
1935 / 1-2. szám
— sokszor közvetve — a hadfelszerelési gyárak igazgatóságai, vezetői r/ondták ki. Gyakran éppen ők azok, akik nemzeteket azért kergetnek és uszítanak háborúba, hogy azután ágyú-, fegyver- és egyéb hadseregfelszerelési tárgyak szállítása által busás keresetre és haszonra tegyenek szert.2) Sokszor az ilyen és hasonló érdekeltségeknek előrelátása annyira megy, hogy még a keletkezhető konkurrencia előzetes lehetetlenné tételétől sem riadnak vissza, bármennyire is ez az egyetemes emberi érdekekkel áll ellentétben. Példa erre az a — kétségtelenül ellenőrizhetetlen — újsághír, hogy a mozik és velük kapcsolatos érdekeltségek (filmgyárak, terjesztők stb.) éppen csak azért hátráltatják a televizor-készülékek megteremtését célzó kutatásokat, hogy a televizor megkonstruálása és elterjedése, a képeknek a rádióhoz hasonló terjesztése folytán a mozik és velük kapcsolatos gyártási folyamatok virágzása ne legyen esetleg veszélyeztetve. Az Északamerikai Egyesült Államokban 1934—35. telén a hadseregfelszerelési gyárak üzelmeinek leleplezése céljára a törvényhozás egy bizottsága által folytatott kihallgatások során lépten-nyomon utalás történt az ilyen üzelmekre. És az Egyesült Államok elnökének, Rooseveltnek a bankok ellenőrzése tárgyában tett egyik-másik intézkedése is éppen az ilyen visszaéléseknek lehetetlenné tételét célozták. Az Északamerikai Egyesült Államokban az ilyen üzelmekben sokszor szerephez jutó jogi személyek büntethetősége már sok helyütt elfogadásra talált, mégis még ott is szükségét látják a tett intézkedések továbbfejlesztésének. Mennyivel inkább forog még fenn ennek a szüksége az európai kontinensen, ahol a jogi személyek és egyesületek büntetőjogi felelőssége elfogadásra még nem talált úgy, mint Angliában, ahol: erre már hosszabb idő előtt módot találtak. 4. A megtárgyalandó utolsó probléma az leend, hogy milyen eszközökkel kellene megkísérelni az ilyen, a szervezetek által elkövetett viszszaéléseknek leküzdését. A probléma nem új keletű. A jogi személyek, az egyesületek büntetőjogi felelősségének kérdése már századokkal ezelőtt is foglalkoztatta a szakembereket és állandóan foglalkoztatja őket azóta is. Emellett azonban a legtöbb büntetőtörvénykönyv — főként az elmúlt időkben — ismerte a bűnbanda fogalmát, amely a többeknek nem előre meghatározott számú bűncselekmény elkövetésére irányuló szövetkezését képezte és amely mint a büntetés felemelését előidéző körülmény jelentkezett. A repressziónak a jelenben szóba jöhető eszközei talán csoportosítandók volnának a szerint, amint jogi formákban és keretben működő alakulatokról van szó, vagy pedig olyanokról, amelyeknél még a keletkezés körülményei is törvénybeütközőknek mondhatók. Az előbbiekre tipikus példák a különféle egyesületek, kapitalista 2) Ezeknek rendkívül érdekfeszítő leírását lásd: Neumann, Róbert, Sir Basil Zabaroff, Der König der Waffen, Zürich, Bibliothek zeitgenössiseher Werke, 1934. 15