Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)
1934 / 9-10. szám - A kisebbségi szerződések létrejövetele a párisi békekonferencián
6 MISKOLCI JOGASZÉLET június 28-án a versaillesi békeszerződés aláírásával egyidőben meg is történt. Csehország szeptember 10-én az Ausztriával kötött békeszerződéssel egyidőben ugyancsak aláírta a kisebbségi szerződést is, Jugoszlávia és Románia azonban akkor megtagadta az aláírást. Miután azonban Jugoszlávia átlátta, hogy minden vonakodás hiábavaló, december 5-én szintén aláírta, Románia azonban csak többszörös ultimátum és Bratinau bukása után utasította párisi képviselőjét, Coanda tábornokot, hogy utolsónak ugyan, de mégis írja alá ő is a szerződést, ami végül december 9-én meg is történt. i Magyar javaslatok. Tudvalévő, hogy a magyar békeszerződés előzetes szövegét csak 1920 január 15-én nyújtották át békedelegációinknak, amikor tehát már az összes kisebbségi szerződések alá voltak írva; nem sok jót iehetett már eleve sem várni abban az irányban, hogy előterjesztéseinknek bármilyen eredménye is lehetne. A magyar delegatio előterjesztései általában két féle természetűek voltak: egyrészt ú. n. előzetes jegyzékek, melyeket még a békeszerződés feltételeinek átvétele előtt juttattak el a békekonferencia irodájához, másrészt pedig ú. n. válasz jegyzékek, melyek a delegáció feleletét alkották, a békeszerződés-tervezet egyes rendelkezéseire vonatkozólag. A kisebbségi határozmányok ügyében is két ilyen jegyzékcsoportot találunk. Az előzetes jegyzékekben a magyar kormány és a békedelegatio arra törekedett, hogy az elszakításra ítélt területek megtartliatását azzal is biztosítsa Magyarország számára, hogy az ott élő és nem-magyar anyanyelvű népeknek a lehető legszélesebb jogkiterjesztést ígérte meg. így rámutatott a delegatio, hogy „az önmagának visszaadott szabad Magyarországnak nincs többé oka, hogy meg nem alkuvó központosítást tartson fenn, mint ahogy oka volt erre akkor, amikor az osztrák imperializmussal szemben állandó harcot kellett folytatnia. Nem magyar polgárainak széles körű művelődési önkormányzatot (kulturális autonómiát) nyújt és — földrajzi lehetőség szerint — területét is a szlovák előkelőség és a magyar kormány közt január 9-én kötött egyezség szerint rendezi. Erdélyre nézve kivételes megoldást készítünk, — jelenti be ez a javaslat, — a/mely szerint a magyar korona önkormányu tartománya lesz, amelynek viszonyát egyezség fogja rendezni az ott élő nemzetekkel." Az erdélyi tervezetet (VIII.' jegyzék) január 14-én nyújtották be a békekonferencia irodájába. Ez a javaslat a békedelegatio B-csoportjában készült, melynek feje tudvalevően Bethlen István gróf volt. Részletesen kitérnek benne Erdély történelmi múltjára, jogi helyzetének alakulására és Magyarországgal való kapcsolataira. „Erdély eddig Magyarországgal Unióban élt, — mondják — most azonban hajlandó volna a kormány teljes mértékű autonómiát adni neki." Ennek a megoldásnak lényege az államhatalom nemzeti szempontból való semlegesítése, mely a népesség megoszlása következtében egyedüli megoldás az erdélyi kérdés megfelelő elintézésére, i „A megoldásra konkrét tervünk van, — jelentik be — amelyet szívesen bocsátunk a Legfőbb tanács rendelkezésére. Ennek a megoldásnak vezérelveit a következőkben vagyunk bátrak megjelölni: 1. Erdély nyelvi szempontból négy területre osztandó fel, úgymint: 1. Túlnyomóan magyar területre, 2. Túlnyomóan oláh területre, 3. Túlnyomóan sváb, illetve szász területre, 4. Vegyes nyelvű területre, amely: a) szász- vagy sváb-oláh jellegű, b) magyar-oláh jellegű. II. Ezeknek a területeknek széleskörű kormányzati és közigazgatási autonómiát kell adni, az egységes Erdély állami autonómiájának keretén belül. Az autonómiák egyik főfeladata volna az összes állami, helyhatósági és egyéb tisztviselők megválasztása, illetőleg a megürülő állások betöltése. III. Az I. pont 4. alpontjában említett területeken a kétnyelvűség volna biztosítandó. IV. Az erdélyi központi kormányban és orgánumaiban a háromnyelvuség és a központi törvényhozó testületben a három nemzet egyforma képviselete és végül a nemzeti kataszterek alapján megejtendő választó rendszer szolgáljon vezérelvül. V. A kulturális és egyházi ügyeket a nemzeti, illetve az egyházi autonómiák gondjaira kell bízni- Ezeknek aránylagos állami segítséget előzetesen kötendő egyezmény nyel kellene biztosítani. A kulturális intézmények fenntartása végett ezek az autonómiák saját híveiket megadóztathatják. VI. A magyar nyelv használata a még mindég megmaradó kisebbségek részére egységesen és überálisan szabályozandó. A kisebbségek védelme gazdasági téren is biztosítandó." Amíg tehát a békeszerződés feltételeit in concrete neon ismertük, magyar részről a nemzetiségeink szamára kulturális es területi autonómiát, sot fürdely szamara speciális önkormányzati jelleget kivántunk biztosítani. A békeszerzödestervezetre feoruar ÜO-án nyújtott 23. számú jegyzékünk mindenekelőtt bejelenti, hogy „a Magyarországnak hagyandó területeken lakó kisebbségek védelmét illető rendelkezések a magyar torvenynozás alap-eszméjének megfelelnek és életbenlevo törvényeink rendelkezéseivel megegyeznek. Ezek közül a törvények közül több már évszázados és az állam politikai egységétől megkövetelt határokon belül a nemzetiségek, a nyelvek és vallások egyenlőségét régen megállapítottak. Számunkra tehát semmi ujat nem tartalmaznak s a magyar küldöttség habozás nélkül hozzájuk járul."3) Majd határozott szavakkal rámutatva az elszakított területeken már is elkövetett román, cseh és szerb atrocitásokra, kérték, hogy a békejavaslat vonatkozó fejezetéhez a következő cikket iktassák be a kisebbségek teljes védelmére: a) A vallásszabadság a faji, vallási és nyelvi kisebbségek ősi egyházai százados önkormányzatának és szokásainak tiszteletben tartásával biztosíttatik. Az egyházak, függetlenül az állam határainak megváltoztatásától, mind meg fogják őrizni jelenlegi szervezetük egységét. Mindegyik egyház megőrzi vallási intézményeit, nevelőintézeteit, javait és alapítványait és Magyarországon bírt összes magán- és közjogait. b) A faji kisebbséghez tartozók (szerb-horvát-szlovén, román, cseh-szlovák, osztrák illetőségűek) összességükben jogi személyt alkotnak, amely jogi személynek vallási önkormányzata van, vagyis élhet azzal a jogával, hogy saját költségén jótékonysági, vallásos és társadalmi intézményeket, iskolákat, mindenféle más nevelőintézeteket alapítson, 3) L. errevonatkozóan: vitéz Nagy Iván: A nemzetiségi törvény a magyar parlament előtt, 1861—1868. (Magyar Külügyi Társaság Kiadványa, Bpest, 1930.) — Eöttevényi Olivér: Nemzetiségi törvényünk és a kisebbségi szerződések. (A Miskolci Jogakadémia Berzeviczy-emlékkönyve, Pécs, 1925 ) Török Árpád: A magyar nemzetiségi törvény és a modern kisebbségi jog. (Külügyi Szemle 1934 január.)'